-Emily?- szólaltam meg.- Te vagy az?- kérdeztem.Nem válaszolt.Megijedtem ettől az ismeretlenségtől...
-Nyugi!Én vagyok.- vette el az arca elől a táblát, majd nagy szemekkel nézett rám.
-Te jó ég!- szaladt ki a számon.
-Te is.- nézett végig rajtam.
-A hangod...- motyogtam, majd elcsuklott a hangom.
-Igen...Seattle kicsit megváltoztatott.- vakarta meg a tarkóját.- De akkor menjünk is!- kapta fel a táskám, mire a póló ujja kicsit feljebb csúszott.
-Mi van a kezeddel?- érdeklődtem.
-Öm..Nem rég építkeztem és kicsit megsérültem.- válaszolt.
[---]
-Wow!- szólaltam meg.- Gyönyörű a házad!- néztem körbe.
-Köszi.- mosolygott rám.- Na és mi van veled mostanság?- kérdezte, majd levette a kabátom.
-Nem kell öltöztetni.- nevettem fel.
-Tudom, de akkor is.- nevetett, majd feltette a fogasra a kabátom.
-Hát...Igazából semmi érdekes.Csak javulok.- rántottam vállat.
-Úgy érted, hogy...- csuklott el a hangja.
-Igen.- mosolyodtam el, mire átölelt és magához szorított.
-Annyira sajnálom, hogy pont ilyen helyzetben hagytalak magadra.- éreztem ahogy könnyezik.
-Mily!Ne sírj kérlek!- simítottam végig a haján.- Jól vagyok.Harry segített.- engedtem el.
-Tényleg...És a srácok, hogy vannak?- nyökögte.
-Liam boldog Dani-vel és Loki-val.- válaszoltam.- Lou és El megvannak.Zayn visszament Perrie-hez.Niall pedig...Most szerelmi kapcsolatban van a Nando's-sal.- nevettem fel.
-Szóval akkor Zayn...
-Sajnálom.- suttogtam.
-Nem kell, semmi baj.- rázta a fejét.- Igazából jobban érdekel, hogy Niall mennyire szerelmes a Nando's-ba és, hogy tervez-e gyerekeket tőle.- nevetett fel.
-Mi?- értetlenkedtem.- Te szereted Niall-t?- kérdeztem.
-Nos...Hát...Igen.- bólintott, majd láttam, hogy elpirult.
-De...én nem értem.- ráztam meg a fejem.
-Ez alatt az egy év alatt eltűnődtem, hogy kik is hiányoznak igazán...- kezdte el mondandóját.- Te, Liam, Lou.- folytatta.- Így éreztem, de még is mintha valaki hiányozna a listáról.Nem tudtam ki.Aztán elgondolkoztam és mélyebben keresgéltem.- ültünk le a kanapéra.Ami mellesleg irtó puha és kényelmes.- Rájöttem, hogy Zayn-nél csak azért éreztem, hogy "szeretem", mert mikor utánam jött és megállított, mintha az utálatom igazából szeretet lenne, pedig csak pótolni akartam Niall-t.Azt mondta tetszem neki, erre még aznap megcsal és fájt...De nem akartam beletörődni, ezért érezhettem szerelmet Zayn-nél.- fejtette ki.- Nos hát igen...Szeretem..Még ezek után is, és fáj, hogy csak most jöttem rá.Fáj, hogy elhagytalak titeket.De elegem volt mindenből.Most pedig itt vagyok, ebben a házban, és egy csodás munkám van...
-Mit is dolgozol?- érdeklődtem.
-Öm...Ez kicsit bonyolult.- sóhajtott fel.- Egy cégnél dolgozok főmunkaállásban ruhatervezőként.
-Ez miért is bonyolult?- értetlenkedtem.- Várj!Azt mondtad ruhatervező?- csillantak fel a szemeim.
-Érdekelnek az új terveim?- kérdezte, mire én hevesen bólogatni kezdtem.- Akkor gyere.- ragadta el a kezem, majd az emelet felé ráncigált.
Felértünk a folyosóra és elképedtem.Egyszerűen gyönyörű!De még is Emily-s.
Halvány lilás fal, fehér színű kiemelésekkel amiken tájképek vannak.Vörös futórózsa szaladt végig a bal oldalon egészen a folyosó végéig.Szintén halvány, erős, de mégsem nagyon kitűnő sárga csík vonult végig a jobb oldalon, hol-hol megszakítva egy-egy világos barnás színű ajtóval.Egy puha, szőrmés világoszöld szőnyeg ami eltakarta a parkettából készült padlót.
Csupa világos színek.Emily mindig is ilyen házról álmodott.Na jó nem teljesen ilyen, de neki is hasonló volt az elképzelése.
Hirtelen megállt egy ajtó előtt, majd besétált rajta, én pedig követtem.
-Gyönyörű.- szólaltam meg, majd felnéztem.- Ez a dolgozód?- érdeklődtem.
-Miért?- nézett rám, majd leült a székébe és keresgélni kezdett az asztala fiókjaiban.
-Csak kérdeztem.- ráztam meg a fejem.- Hogy telt mind erre?- értetlenkedtem.- Csak egy éve mentél el, nem egy évtizede...
-Nagyrészt az én pénzemből van a ház, viszont Tom is nagyon sokat segített.- vett elő egy mappát.
-Ki az a Tom?- kérdeztem, mire megszólalta a csengő.
-Most megismerheted.- állt fel a székéből, majd kilépkedett a szobából és lerohant a lépcsőn.
Én mentem gyorsan utána.Épp ajtót nyitott egy dobozokkal teli srácnak, amiket rögtön le is tett az ajtó mellé.
-Szia Tom!- ölelte át.
-Szia Mily.- mosolyodott el a srác, majd hirtelen rám nézett.- Oh, szia!Biztos te vagy Amy!Emily rengeteget mesélt rólad.- nyújtotta a kezét.- Tomas, Tomas Cherly.De hívj csak Tom-nak.
-Amy Cyret.- fogtam vele kezet.
-Hát akkor még be se kell mutatnom titeket egymásnak.- szólalt meg Emily.
-Hé, elhoztam a cuccokat.- mutatott a dobozokra.
-Minden meg van?- kérdezte.
-Igen.Selyem, bársony, szőrme és gyapjú.- mosolygott.- Felvigyem a dolgozóba?- kérdezte.
-Igen, légy szíves.- válaszolt, mire a srác eltűnt a lépcsőkön túl a dobozokkal együtt.
-Ez...
-Mielőtt megkérdeznéd.Nem.Nem járok vele.- szakított fele.- Meleg.- suttogta.
-Honnan ismered?- érdeklődtem.
-Egyik kávézóban találkoztunk.Nagyon siettem a céghez, viszont hulla fáradt voltam ezért beugrottan a StarBucks-ba, és ott vártam.Aztán a srác előre engedett mivel észre vettem, hogy sietek.Megköszöntem és azóta is tartjuk a kapcsolatot.- válaszolt.- Vagy 10 hónapja volt, és nagyon jó barátom.Segített a ház építésben és ha nincs időm akkor az alap anyagokért is elmegy a munkámhoz.Nagyon jó fej.
-Öm..Azt hiszem textilt nem adtak.Vagy nem is kértél?- jelent meg Tom a lépcső tetején.
-Nem, most nem kértem.Van még a tárolóban.- adott választ.- Tom, van kedved maradni, legalább egy kávé erejéig?- fordult felé.
-Akár kettőre is.- nevetett fel.
-Akkor a konyhába!- indult meg, mi pedig követtük.
