2.évad / 1.rész - Javulok!

Akkor el is kezdem a 2.évadot!Remélem tetszik az új design! :D
Na és még annyi, hogy a főszemszög mostantól Amy-é lesz.


♪ Amy szemszöge ♪
[1 év múlva]
-Tényleg javul az állapotom?- kérdeztem meg az orvosom, aki épp az mondta, hogy szépen javulok.
-A kemoterápia jól halad.Az eredményeken is látni, hogy elég gyorsan javul az állapota.- mondta.- Akkor majd 3 nap múlva találkozunk.- mosolygott rám.
Kimentem a folyosóra.
-Na?- kérdezte Harry.
-Javulok.- mosolyodtam el, ahogy ezt kimondtam, majd átölelt, jó szorosan.- Megfogok gyógyulni.- suttogtam, mire ha lehetséges még erősebben szorított.
-De meg ám.- suttogta a fülembe.
-Ez elképesztő.- motyogtam.
-Akkor mehetünk?- nézett rám.
-Aha.- indultam meg a lépcső felé.
-Ne már!Menjünk lifttel.- nyafogott.
-Kérlek.- néztem rá bociszemekkel.
-Jó...- forgatta a szemeit.
Mellém állt és megfogta a kezem.A vállára hajtottam a fejem.
Hálás vagyok neki.Mikor Mily elment összetörtem.De segített talpra állni.Már vagy 3 hónapja nem sírtam utána...
Tudom, furán hangzik, hogy egy lány sír egy másik után.De még is a legjobb barátom...volt.
Azóta nem beszéltem vele.Én próbáltam elérni, de nem tudtam.Ha nem akar velem beszélni akkor nem erőlködöm.
Nem tagadom hiányzik és jó lenne ha most itt lenne velem, mikor meggyógyulok, de hát...mindegy.
-Együnk fagyit?- kérdezte.Észre se vettem, hogy közben kiértünk a parkba.
-Csak ha van málnás.- vigyorodtam el gyerekesen.
Odasétáltunk a fagyishoz.
-Egy málnásat és egy csokisat kérnék.- mondta a 'fagyis bácsinak'.
Kifizette, majd elindultunk haza.
-Nem akarok még haza menni.- álltam meg.- Látogassuk meg Liam-et!- néztem rá kérően.
-Menjünk...- nevetett fel.
[---]
Csengettem az ajtón, mire Liam elképedt tekintetével találkoztunk.
-Mi a baj?- szólaltam meg.
-Gyertek be.- rázta meg a fejét.
-Liam.Mi történt?- értetlenkedett Harry.
-Csak...Most beszéltem Emily-vel.- szólalt meg ránk nézve.Még mindig kicsit nyitott szájjal és elkerekedett szemekkel.
-Mi?És mit mondott?- kérdeztem rá.
-Csak annyit, hogy ne aggódjunk érte, jól van.Új életet kezdett Amerikában.
-Váó...Ez tudtuk eddig is.- forgattam a szemeim.
-De a hangja...Olyan furcsa volt...Mély és lágy.Ő volt, semmi kétség, csak megváltozott.- nézett rám hirtelen.- Téged nem hívott?- kérdezte.
-Nem.Miért?- értetlenkedtem.
-Azt mondta anyáékkal már beszélt, és még van egy fontos személy akit felfog hívni.- válaszolt.
-Nagyon fontos személy lehetek, ha csak így itt hagyott...- gúnyolódtam, mire megcsörrent a telefonom.
-Ki más lenne fontosabb neki, mint te?- értetlenkedett Liam.Előszedtem a telefonom.Ismeretlen szám.
-Háló?- szóltam bele.
-Amy!Én vagyok, Emily.- hallottam meg a hangját.Tényleg megváltozott.
-Ki?- értetlenkedtem.
-Emily.Emily Payne.Nem ismersz meg?- kérdezte.
-Azaz Emily Payne, aki 1 éve itt hagyott, úgy, hogy még csak egy szia baszdmeg-et se mondott?- kérdeztem vissza.- Mert vele nem beszélek!
-Tudom, hogy haragszol rám.Tudom, hogy most utálsz.De kérlek.Mindent megtudok magyarázni.
-Még is miféle magyarázatot tudsz adni?
-Boldog vagyok.- szólalt meg.- Van egy csodás munkám és csodás lakásom.Igaz még nem illeszkedtem be annyira.- folytatta.
-És ezért hívtál fel?- kezdett könnyezni a szemem.
-Nem.Azért hívtalak fel, mert találkozni akarok veled.
-Hogy mi?- értetlenkedtem.
-Megadom a címem.- folytatta.- Kifizetem a repülőjegyet, vagy bármi csak kérlek.Had lássalak!- hallottam, hogy sírni kezd.- Hiányzol.- suttogta.
-Holnap jó lesz?- töröltem meg a szemem, mire felnevetett és én is.
-Tökéletes.- éreztem, hogy mosolyog.- Akkor elküldöm a címem.
-Oké.Szia.
-Szia!
-Várj, Emily!- szólaltam meg.
-Igen My?- érdeklődött.
-Te is hiányzol nekem.- mosolyodtam el.
-Szia Amy.- tette le.
Eltettem a telefont, majd visszamentem a srácokhoz.
-Emily volt?- kérdezte Liam.
Jobb ha inkább titokban tartom ezt...
-Nem.Carly volt a pályáról.Azt kérdezte, hogy holnap elmegyek-e velük edzésre.
-Ez tartott ilyen sokáig?- értetlenkedett Harry.
-Igen, mert nehezen vett rá.- nevettem fel.- Szóval akkor holnap eltűnök.- öleltem át Harry-t.
-Jó, de visszagyere.- viccelődött.Most nevettem volna, ha épp nem Emily-hez mennék holnap.
-Háhá.- tettettem nevetést.- Na menjünk!Ne zavarjuk Liam-et.- öleltem át Li-t.
-Igazából Emily-vel beszéltél igaz?- suttogta.
-Igen, de nem fontos.- engedtem el.