2.évad / 2.rész - Megváltoztál

Felkaptam a cuccomat, majd egy "Amy Cyret" feliratú táblához mentem, amelyt egy fej nélküli ember tartott.Na jó nem volt fej nélküli csak a tábla eltakarta a fejét.
-Emily?- szólaltam meg.- Te vagy az?- kérdeztem.Nem válaszolt.Megijedtem ettől az ismeretlenségtől...
-Nyugi!Én vagyok.- vette el az arca elől a táblát, majd nagy szemekkel nézett rám.
-Te jó ég!- szaladt ki a számon.
-Te is.- nézett végig rajtam.
-A hangod...- motyogtam, majd elcsuklott a hangom.
-Igen...Seattle kicsit megváltoztatott.- vakarta meg a tarkóját.- De akkor menjünk is!- kapta fel a táskám, mire a póló ujja kicsit feljebb csúszott.
-Mi van a kezeddel?- érdeklődtem.
-Öm..Nem rég építkeztem és kicsit megsérültem.- válaszolt.
[---]
-Wow!- szólaltam meg.- Gyönyörű a házad!- néztem körbe.

-Köszi.- mosolygott rám.- Na és mi van veled mostanság?- kérdezte, majd levette a kabátom.
-Nem kell öltöztetni.- nevettem fel.
-Tudom, de akkor is.- nevetett, majd feltette a fogasra a kabátom.
-Hát...Igazából semmi érdekes.Csak javulok.- rántottam vállat.
-Úgy érted, hogy...- csuklott el a hangja.
-Igen.- mosolyodtam el, mire átölelt és magához szorított.
-Annyira sajnálom, hogy pont ilyen helyzetben hagytalak magadra.- éreztem ahogy könnyezik.
-Mily!Ne sírj kérlek!- simítottam végig a haján.- Jól vagyok.Harry segített.- engedtem el.
-Tényleg...És a srácok, hogy vannak?- nyökögte.
-Liam boldog Dani-vel és Loki-val.- válaszoltam.- Lou és El megvannak.Zayn visszament Perrie-hez.Niall pedig...Most szerelmi kapcsolatban van a Nando's-sal.- nevettem fel.
-Szóval akkor Zayn...
-Sajnálom.- suttogtam.
-Nem kell, semmi baj.- rázta a fejét.- Igazából jobban érdekel, hogy Niall mennyire szerelmes a Nando's-ba és, hogy tervez-e gyerekeket tőle.- nevetett fel.
-Mi?- értetlenkedtem.- Te szereted Niall-t?- kérdeztem.
-Nos...Hát...Igen.- bólintott, majd láttam, hogy elpirult.
-De...én nem értem.- ráztam meg a fejem.
-Ez alatt az egy év alatt eltűnődtem, hogy kik is hiányoznak igazán...- kezdte el mondandóját.- Te, Liam, Lou.- folytatta.- Így éreztem, de még is mintha valaki hiányozna a listáról.Nem tudtam ki.Aztán elgondolkoztam és mélyebben keresgéltem.- ültünk le a kanapéra.Ami mellesleg irtó puha és kényelmes.- Rájöttem, hogy Zayn-nél csak azért éreztem, hogy "szeretem", mert mikor utánam jött és megállított, mintha az utálatom igazából szeretet lenne, pedig csak pótolni akartam Niall-t.Azt mondta tetszem neki, erre még aznap megcsal és fájt...De nem akartam beletörődni, ezért érezhettem szerelmet Zayn-nél.- fejtette ki.- Nos hát igen...Szeretem..Még ezek után is, és fáj, hogy csak most jöttem rá.Fáj, hogy elhagytalak titeket.De elegem volt mindenből.Most pedig itt vagyok, ebben a házban, és egy csodás munkám van...
-Mit is dolgozol?- érdeklődtem.
-Öm...Ez kicsit bonyolult.- sóhajtott fel.- Egy cégnél dolgozok főmunkaállásban ruhatervezőként.
-Ez miért is bonyolult?- értetlenkedtem.- Várj!Azt mondtad ruhatervező?- csillantak fel a szemeim.
-Érdekelnek az új terveim?- kérdezte, mire én hevesen bólogatni kezdtem.- Akkor gyere.- ragadta el a kezem, majd az emelet felé ráncigált.
Felértünk a folyosóra és elképedtem.Egyszerűen gyönyörű!De még is Emily-s.
Halvány lilás fal, fehér színű kiemelésekkel amiken tájképek vannak.Vörös futórózsa szaladt végig a bal oldalon egészen a folyosó végéig.Szintén halvány, erős, de mégsem nagyon kitűnő sárga csík vonult végig a jobb oldalon, hol-hol megszakítva egy-egy világos barnás színű ajtóval.Egy puha, szőrmés világoszöld szőnyeg ami eltakarta a parkettából készült padlót.
Csupa világos színek.Emily mindig is ilyen házról álmodott.Na jó nem teljesen ilyen, de neki is hasonló volt az elképzelése.
Hirtelen megállt egy ajtó előtt, majd besétált rajta, én pedig követtem.
-Gyönyörű.- szólaltam meg, majd felnéztem.- Ez a dolgozód?- érdeklődtem.
-Miért?- nézett rám, majd leült a székébe és keresgélni kezdett az asztala fiókjaiban.
-Csak kérdeztem.- ráztam meg a fejem.- Hogy telt mind erre?- értetlenkedtem.- Csak egy éve mentél el, nem egy évtizede...
-Nagyrészt az én pénzemből van a ház, viszont Tom is nagyon sokat segített.- vett elő egy mappát.
-Ki az a Tom?- kérdeztem, mire megszólalta a csengő.
-Most megismerheted.- állt fel a székéből, majd kilépkedett a szobából és lerohant a lépcsőn.
Én mentem gyorsan utána.Épp ajtót nyitott egy dobozokkal teli srácnak, amiket rögtön le is tett az ajtó mellé.
-Szia Tom!- ölelte át.
-Szia Mily.- mosolyodott el a srác, majd hirtelen rám nézett.- Oh, szia!Biztos te vagy Amy!Emily rengeteget mesélt rólad.- nyújtotta a kezét.- Tomas, Tomas Cherly.De hívj csak Tom-nak.
-Amy Cyret.- fogtam vele kezet.
-Hát akkor még be se kell mutatnom titeket egymásnak.- szólalt meg Emily.
-Hé, elhoztam a cuccokat.- mutatott a dobozokra.
-Minden meg van?- kérdezte.
-Igen.Selyem, bársony, szőrme és gyapjú.- mosolygott.- Felvigyem a dolgozóba?- kérdezte.
-Igen, légy szíves.- válaszolt, mire a srác eltűnt a lépcsőkön túl a dobozokkal együtt.
-Ez...
-Mielőtt megkérdeznéd.Nem.Nem járok vele.- szakított fele.- Meleg.- suttogta.
-Honnan ismered?- érdeklődtem.
-Egyik kávézóban találkoztunk.Nagyon siettem a céghez, viszont hulla fáradt voltam ezért beugrottan a StarBucks-ba, és ott vártam.Aztán a srác előre engedett mivel észre vettem, hogy sietek.Megköszöntem és azóta is tartjuk a kapcsolatot.- válaszolt.- Vagy 10 hónapja volt, és nagyon jó barátom.Segített a ház építésben és ha nincs időm akkor az alap anyagokért is elmegy a munkámhoz.Nagyon jó fej.
-Öm..Azt hiszem textilt nem adtak.Vagy nem is kértél?- jelent meg Tom a lépcső tetején.
-Nem, most nem kértem.Van még a tárolóban.- adott választ.- Tom, van kedved maradni, legalább egy kávé erejéig?- fordult felé.
-Akár kettőre is.- nevetett fel.
-Akkor a konyhába!- indult meg, mi pedig követtük.

2.évad / 1.rész - Javulok!

Akkor el is kezdem a 2.évadot!Remélem tetszik az új design! :D
Na és még annyi, hogy a főszemszög mostantól Amy-é lesz.


♪ Amy szemszöge ♪
[1 év múlva]
-Tényleg javul az állapotom?- kérdeztem meg az orvosom, aki épp az mondta, hogy szépen javulok.
-A kemoterápia jól halad.Az eredményeken is látni, hogy elég gyorsan javul az állapota.- mondta.- Akkor majd 3 nap múlva találkozunk.- mosolygott rám.
Kimentem a folyosóra.
-Na?- kérdezte Harry.
-Javulok.- mosolyodtam el, ahogy ezt kimondtam, majd átölelt, jó szorosan.- Megfogok gyógyulni.- suttogtam, mire ha lehetséges még erősebben szorított.
-De meg ám.- suttogta a fülembe.
-Ez elképesztő.- motyogtam.
-Akkor mehetünk?- nézett rám.
-Aha.- indultam meg a lépcső felé.
-Ne már!Menjünk lifttel.- nyafogott.
-Kérlek.- néztem rá bociszemekkel.
-Jó...- forgatta a szemeit.
Mellém állt és megfogta a kezem.A vállára hajtottam a fejem.
Hálás vagyok neki.Mikor Mily elment összetörtem.De segített talpra állni.Már vagy 3 hónapja nem sírtam utána...
Tudom, furán hangzik, hogy egy lány sír egy másik után.De még is a legjobb barátom...volt.
Azóta nem beszéltem vele.Én próbáltam elérni, de nem tudtam.Ha nem akar velem beszélni akkor nem erőlködöm.
Nem tagadom hiányzik és jó lenne ha most itt lenne velem, mikor meggyógyulok, de hát...mindegy.
-Együnk fagyit?- kérdezte.Észre se vettem, hogy közben kiértünk a parkba.
-Csak ha van málnás.- vigyorodtam el gyerekesen.
Odasétáltunk a fagyishoz.
-Egy málnásat és egy csokisat kérnék.- mondta a 'fagyis bácsinak'.
Kifizette, majd elindultunk haza.
-Nem akarok még haza menni.- álltam meg.- Látogassuk meg Liam-et!- néztem rá kérően.
-Menjünk...- nevetett fel.
[---]
Csengettem az ajtón, mire Liam elképedt tekintetével találkoztunk.
-Mi a baj?- szólaltam meg.
-Gyertek be.- rázta meg a fejét.
-Liam.Mi történt?- értetlenkedett Harry.
-Csak...Most beszéltem Emily-vel.- szólalt meg ránk nézve.Még mindig kicsit nyitott szájjal és elkerekedett szemekkel.
-Mi?És mit mondott?- kérdeztem rá.
-Csak annyit, hogy ne aggódjunk érte, jól van.Új életet kezdett Amerikában.
-Váó...Ez tudtuk eddig is.- forgattam a szemeim.
-De a hangja...Olyan furcsa volt...Mély és lágy.Ő volt, semmi kétség, csak megváltozott.- nézett rám hirtelen.- Téged nem hívott?- kérdezte.
-Nem.Miért?- értetlenkedtem.
-Azt mondta anyáékkal már beszélt, és még van egy fontos személy akit felfog hívni.- válaszolt.
-Nagyon fontos személy lehetek, ha csak így itt hagyott...- gúnyolódtam, mire megcsörrent a telefonom.
-Ki más lenne fontosabb neki, mint te?- értetlenkedett Liam.Előszedtem a telefonom.Ismeretlen szám.
-Háló?- szóltam bele.
-Amy!Én vagyok, Emily.- hallottam meg a hangját.Tényleg megváltozott.
-Ki?- értetlenkedtem.
-Emily.Emily Payne.Nem ismersz meg?- kérdezte.
-Azaz Emily Payne, aki 1 éve itt hagyott, úgy, hogy még csak egy szia baszdmeg-et se mondott?- kérdeztem vissza.- Mert vele nem beszélek!
-Tudom, hogy haragszol rám.Tudom, hogy most utálsz.De kérlek.Mindent megtudok magyarázni.
-Még is miféle magyarázatot tudsz adni?
-Boldog vagyok.- szólalt meg.- Van egy csodás munkám és csodás lakásom.Igaz még nem illeszkedtem be annyira.- folytatta.
-És ezért hívtál fel?- kezdett könnyezni a szemem.
-Nem.Azért hívtalak fel, mert találkozni akarok veled.
-Hogy mi?- értetlenkedtem.
-Megadom a címem.- folytatta.- Kifizetem a repülőjegyet, vagy bármi csak kérlek.Had lássalak!- hallottam, hogy sírni kezd.- Hiányzol.- suttogta.
-Holnap jó lesz?- töröltem meg a szemem, mire felnevetett és én is.
-Tökéletes.- éreztem, hogy mosolyog.- Akkor elküldöm a címem.
-Oké.Szia.
-Szia!
-Várj, Emily!- szólaltam meg.
-Igen My?- érdeklődött.
-Te is hiányzol nekem.- mosolyodtam el.
-Szia Amy.- tette le.
Eltettem a telefont, majd visszamentem a srácokhoz.
-Emily volt?- kérdezte Liam.
Jobb ha inkább titokban tartom ezt...
-Nem.Carly volt a pályáról.Azt kérdezte, hogy holnap elmegyek-e velük edzésre.
-Ez tartott ilyen sokáig?- értetlenkedett Harry.
-Igen, mert nehezen vett rá.- nevettem fel.- Szóval akkor holnap eltűnök.- öleltem át Harry-t.
-Jó, de visszagyere.- viccelődött.Most nevettem volna, ha épp nem Emily-hez mennék holnap.
-Háhá.- tettettem nevetést.- Na menjünk!Ne zavarjuk Liam-et.- öleltem át Li-t.
-Igazából Emily-vel beszéltél igaz?- suttogta.
-Igen, de nem fontos.- engedtem el.

26.rész - Feladom!?

Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a kövi részt :/ tényleg röstellem.
Amúgy elértünk az 1.évad végéhez.Ez az utolsó rész.
Viszont nem tudom érdemes-e 2. évadot csinálnom.Olvasná valaki?

Egyedül megyek tovább...

♪ Amy szemszöge ♪
-Jól vagyok.- mondtam majd köhögni kezdtem.
-Miss Cyret, nem szabad elmászkálnia.Bármilyen baj is érheti önt, miközben távol van.- magyarázott az orvos.
-Mondja maga, nem sietne a legjobb barátja után, mert neki szüksége van magára?- mondta idegesen.
-Amy, ne mondj ilyeneket az orvosnak.- szólt rám Niall.
-Jó, most mennem kell, de majd még benézek.- mondta, majd kiment.
-Nem érdekel, hogy mit mond.Ennél nagyobb bajom már úgy se lehet.Rohadtul nem érdekel!Mily-nek szüksége volt rám!- fontam össze a karom magam előtt.
-Amúgy, most hol van?- értetlenkedett Zayn.
-Liam-mel.- válaszolt Harry.
[---]
-Kinek csörög?- szólalt meg Niall.
-Ez az enyém.- szólaltam meg, majd felkaptam az asztalról és felvettem.
-Amy...- hallottam meg Liam síró hangját.
-Mi a baj?- értetlenkedtem.Majd elmondta mi a baja.- Rohanok.- válaszoltam.Felpattantam, majd letettem.
-Mi van?- értetlenkedtek.
-A reptérre kell mennem.MOST!- kiabáltam, majd felkaptam a cipőmet.
-Még is minek?- érdeklődött Niall.
-Amy válaszolj már!- idegeskedett Zayn.
-A reptérre...- motyogtam.
Kirohantam a kórházból, majd fogtam egy taxit.
Már perc múlva odaértünk, majd kifizettem és rohantam befele.
Odasiettem a recepcióhoz.
-Elnézést.Látta valahol itt Emily Payne-t?- kérdeztem lihegve.
-Igen.10 perce szállt fel a Seattle-i gépre.Miért?- kérdezett vissza.
-Te jó ég!- szólaltam meg.
-Amy!Mi történt?- jelentek meg a srácok is lihegve.
-Emily...- kezdtem de megakadt a hangom.
-Mi van vele?- értetlenkedett Harry.Viszont Zayn és Niall teljesen elfehéredtek.Értették már csak ennyiből is.Itt vagyunk a reptéren és Emily....
-Hova ment?- szólalt meg nagyon halkan lehajtott fejjel Zayn.
-Seattle-be.- válaszoltam, majd nagyot nyeltem.
-Utána kell mennünk!- kiáltott fel könnyes szemmel.
-Nem.- rázta a fejét Niall.
Elővettem a telefonom, majd tárcsáztam Emily számát.Rögtön felvette..Vagy még se?
-Ez a szám nem elérhető.Kérem próbálja meg később, vagy ellenőrizze a számot!- itt kiesett a kezemből a telefon.
-Számot cserélt.- szólaltam meg.- Ez nem igaz.- kezdett könnyesedni a szemem.- Még velem se akar beszélni!- kezdtem el sírni.- A francért kellett neked leüvölteni a fejét!- csaptam vállba Zayn.- Na és ha megcsókolta Niall-t akkor mi van?Semmit se érez iránta!- üvöltöttem vele.
-Amy.- ölelt át Harry.
-Hagyj!- löktem el.
-Szedd már össze magad!- rázott meg Lou.- Nem Zayn hibája, hogy Emily őrült!
-Nem örült!- ordítottam rá.
-Ne itt üvöltözzetek!- szólt ránk Niall.
-Jó, oké.- indultam ki.
♪ Emily szemszöge ♪
Elmegyek.Feladtam.
Senki se érdemli meg azt a szenvedést amit én okozok a jelenlétemmel.Mindenkit tönkre teszek.
Új életet kezdek.Ahogy mindenki más is.Nélkülem...
Seattle-ben Miranda segít elhelyezkedni és azt mondta pár hétig akár hónapokig is lehetek nála.Amíg szükséges és találok lakást.
Egyedül a nevem az amit nem változtatok meg.Azért annyira tisztelem a testvéremet, hogy a Payne-t megtartsam.Bár elég könnyű lenne...De nem akarom.Szeretem ezt a nevet.
Fáj, hogy itt hagyom Amy-t, de neki is jobb lesz így.
Bár, tudom, hogy utánam akar jönni, de remélem a srácok visszafogják.
Nem tudok neki nemet mondani.Nem tudok nélküle elmenni.Nem tudok úgy elmenni, hogy könnyt látok a szemébe, amit miattam hullat.
Ezért nem szóltam neki.Ezért nem búcsúztam el tőle.Ezért nem akartam vele még csak találkozni se.
Nem tudok neki úgy fájdalmat okozni, hogy látom.
Önző vagyok...tudom.Nem érdekel.Majd Harry megvigasztalja...Azért vannak a pasik.Ha baj van, ha szomorúak vagyunk, vigasztaljanak.
Kinéztem az ablakon és csodáltam a felhőket.Olyan ártatlanok.Olyan formátlanok.Csak levegőből és vízből vannak.Még is ha vihar keletkezik a villámcsapások pusztítanak.
Pont, mint én.
Niall milyen boldog volt, amíg nem kellett velem lennie.
Zayn milyen boldog volt, mikor még mielőtt Perrie-t elhagyta volna.
Lou milyen boldog volt, mielőtt barátok lettünk....Eleanor se fog féltékenykedni.Lemélyül a kapcsolatuk, úgy, ahogy kellene.
Liam boldog volt, mielőtt a nyakára kerültem.
Harry...végül is, ő most boldog.Mert a nyakára hoztam Amy-t.
Legalább valaki boldog lett attól, hogy én vagyok...
Amy, olyan, mint én.Őrült és elvisel.Aki engem eltud viselni, azt nem engedem magam mellől...Hopp.
Amy-t mégis elengedtem.Hát, mindegy.Talál másik legjobb barátnőt.
Dehogy mindegy!Emily basszus!Nem vagy magadnál!Mindent hátra hagytál!- üvöltött velem, egy hang a fejembe.
Igen...Mindent hátra hagytam...Mindenkit...

25.rész - Liam ötlete

♪ Emily szemszöge ♪
-Tudom, hogy utálsz.Meg is érdemlem.Nem vagyok jó testvér, főleg veled szemben.
Felemeltem a kezem és befogtam vele a száját, majd megöleltem.
-Nem tudod mióta vártam erre az egy szóra.- szorítottam magamhoz mindkét kezemmel.
-Szeretlek.- suttogta a fülembe.- Nagyon.És hülyeség, hogy nem tisztellek!Büszke vagyok, hogy te vagy a húgom.
-Szerintem én magatokra hagylak titeket.- mondta Amy majd elment.
-Pár percig csendben öleltem, majd mosolyogva elengedtem.
-Gyere, menjünk vissza.Már mindenki téged keres.
[---]
Liam egy számomra ismeretlen házhoz vezetett.
-Hova vittél?- értetlenkedtem.
-Tudom, hogy imádod Wolmerhampton-t és, hogy ott van mindened...Ezért ha már úgy is velem kell lenned, nem laknál velem és Dani-vel az új házunkban?- mosolygott rám.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemeim.- De én...Nem akarok belezavarni a magánéletetekbe.- ráztam a fejem.
-Direkt van külön egy háló szoba a földszinten.- nevetett fel.
-De nem gáz a húgoddal és a csajoddal együtt élni?- értetlenkedtem.
-Nekem nem.- rántotta meg a vállát.- Ne már!Danielle is szeretné.- mosolygott.
-Liam...- szólaltam meg.
-Emily!!- hallottam meg a neven.
-Na, neki mondj nemet!- suttogta a fülembe.
-Gyere szépen!- fogta meg a kezem Dani.- Imádni fogod a szobádat!- mosolygott rám, majd beráncigált a házba.
Elhúzott a lépcső melletti ajtó elé.
-Nyisd ki!- mosolygott rám.Megfogtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót.

Megláttam a szobát és tátva maradt a szám
-Te jó ég!- sikítoztam.- Tisztára, mint otthon!- mosolyodtam el.
-Csak kicsit kisebben.- folytatott Liam.- Most már maradsz?- suttogta a fülembe.
-Igen!- pattantam fel majd ráugrottam az ágyamra.

24.rész - Én és a part

Egy ölelés és boldog vagyok

♪ Amy szemszöge ♪
-Miért rohant el Mily?- kérdeztem Zayn-éktől.- Hova ment?- értetlenkedtem.- Valaki válaszoljon már!- kiabáltam.
-Elrohant.- válaszolt Niall.- Nem tudjuk miért és hova.- nézett rám.
Nekem nem is kellett több.Megiramodtam a lépcső felé.
-Hé!Hé!Hova mész?- kapta el a karom Harry.
-Utána kell mennem.- szakadtam el tőle, majd elindultam lefele.
-Nem mehetsz ki a kórházból!- állított meg.
-Rohadtul nem érdekel!A barátnőmnek szüksége van rám!Nem hagyom, hogy emiatt a hülyeség miatt, egyedül legyen!- szóltam rá.
-Veled megyek.
-Nem!Egyedül megyek!- léptem ki a bejárati ajtón.
-És ha bajod esik?- aggodalmaskodott.
-Akkor bajom esik!Még is mi rosszabb történhetne velem?- fordultam felé.- Harry!Elütött egy autó, még sincs egy törésem se!De még is a legrosszabb dolog talált meg engem.Ha már úgy se élek sokáig, legalább a barátnőmmel had beszéljek!
-Mi az, hogy úgy se élsz sokáig?- értetlenkedett.- Túl fogod élni!
-Ugyan minek?- nevettem fel kínomban.- Harry.Az életem egy romhalmaz.A szüleim utálnak, 7 éve beszéltem utoljára tesómmal és még rákos is vagyok!Mi értelme élnem?- értetlenkedtem.
-Van pár okom.- fogta meg a kezem.- Mily, Niall.- nézett a szemembe.- Én.
-Nem érdemellek meg.- rántottam vállat, majd kiszakadtam kezei közül.- Szia.- majd elkezdtem futni a Temze felé.
Tudom, hogy ott van.Ismerem.
Egy 10 perc után oda értem a parthoz.
-Emily!Emily!- kiabáltam a nevét.Körül néztem, és a szikláknál egy barnás-vöröses haj végét láttam meg.
Odaszaladtam, majd átöleltem barátnőmet, aki sírva összekuporodott.
-Nem akarom ezt!Nem akarok semmit!- szólalt meg.- Haza akarok menni.Az eddigi normális életembe.- folytatta.- Nem akarok Londonban lenni.Nem akarok Niall-el kavarni.Nem akarok Zayn barátnője lenni...Vagy lehet ez a kérésem már teljesült.- nézett fel rám.- Amy!Segíts válaszokat találni!- borult a vállamra.
Csendben nyugtatni próbáltam az ölelésemmel.Szorosan magamhoz húztam és a hátát simogattam.
-Emily!!- hallottam egy kiáltást.
-Amy!- csapta meg fülemet egy másik hang.
-Ne!Ne!Nem akarom, hogy rám találjanak!- szólalt meg szipogva.
-Elküldjem őket?- néztem rá.
-Kérlek.- suttogta.
Felálltam és átmásztam a szikla part végéhez, majd onnan kisétáltam a homokba.
-Amy!!!- kapta rám a fejét Harry, majd futni kezdett felém.
Elindultam felé, sétálva.Mikor találkoztunk, átölelt és felkapott, majd megpörgetett.
Kicsit szomorkásan néztem rá.
-Baj van?- érdeklődött.Erre ideértek a srácok is.
-Megtaláltad Emily-t?- kérdezte Liam.
-Srácok, Mily nincs itt.Már szétnéztem a parton.Pedig biztos voltam benne, hogy itt lesz.- hajtottam le a fejem szomorúan.Annyira jó színész vagyok...Elég My!Ne egozzál!
-Jó, akkor váljunk széjjel és keressük máshol is.- szólalt meg Niall, majd kiosztotta a csapatokat.
Mindenki indult a maga útja felé, de Liam ott maradt mellettem.
-Te nem keresed a HÚGOD?- kérdezte, kiemelve az utolsó szót.
-Nem.- válaszolt.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Mert minek keressem feleslegesen, ha te tudod hol van.- tette keresztbe a kezeit.- Merre van?- kérdezte.
-Nem tudom miről beszélsz.Nem tudom hol van.- hajtottam le a fejem.
-Oh, dehogy nem!- emelte fel az állam.- És most szépen elvezetsz hozzá, hogy megmagyarázhassam neki, hogy szeretem és, hogy törődök vele.
-Jó, gyere.- indultam el barátnőm felé.
Felmásztam a sziklákhoz.
-Elmentek?- kérdezte szipogva barátnőm.
-Aha...- válaszoltam.- De nem mindenki.- léptem arrébb és Liam leguggolt Emily mellé.
-Szeretlek.- nézett rá.
♪ Emily szemszöge ♪
Amint megláttam Liam-et, rossz érzés fogott el.Aztán leguggolt mellém és a fülembe súgta azt a bizonyos szót, amire 3 éve vágyakozok.
-Szeretlek.- majd ezt követően átölelt.- Sajnálom, hogy nem mondtam.Sajnálom, hogy nem tiszteltelek.Sajnálom, hogy ennyire rossz báty vagyok.

23.rész - Mit is érzek?

Kommentet kaphatok? Légyszi!

I'm sad, because I'm alone...

♪ Harry szemszöge ♪
Egy 10 perccel később ott hagytam Amy-t és kimentem a kórteremből.Ami lehet kár volt ugyan is Niall-t és Mily-t láttam meg csókolózni...
-Te jó ég!- csúszott ki a számon, mire szétugrottak.- Ez meg mi volt?- értetlenkedtem.Nem néztek rám, se egymásra.Mindketten a padlót tanulmányozták.- Skacok!- kiabáltam rájuk.
♪ Emily szemszöge ♪
Igazából én se tudom mi történt.Csak beszélgettünk arról ami történt velünk.
-Ez komplikált...- adott választ Niall.
-Az, hogy miért csókolóztatok?- kérdezte.
-Harry, egyikünk se tudja...- szólaltam meg.
-Valami csak történt!
-Beszélgettünk az elmúlt pár napról és csak megtörtént.- mondtam.
-Csak megtörtént?
-Egyáltalán, mit kötsz bele?Miért vagy így kiakadva?- értetlenkedett Niall.
-Mert Emily-nek Zayn a pasija!- válaszolt.
-De erről neki nem kell tudnia.- álltam oda bongyorka elé.
-Te most csak viccelsz.- mondta.- Mi tart vissza attól, hogy beköpjelek titeket?
-Tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy a legjobb barátnőm a te csajod?- vigyorogtam rá.
-Még is mit akarsz tenni?- értetlenkedett.
-Oh, én semmit.De Amy lehet.- mutattam egy ezer wattos vigyort felé.
-Jó, hallgatok.- adta fel.Elmosolyodtam aztán Niall karjaiba ugrottam ő pedig mosolyogva megpörgetett.
-Na mi történt?- jelent meg Lou nevetve.
-Amy jól van?- érdeklődött Liam.
-Igen, persze.Ezért...van ez a, nagy öröm...- nyökögtem.
-Már megijedtem, hogy történt köztetek valami.De akkor megnyugodtam.- adott egy puszit az arcomra Zayn.
-Mi?Dehogy!Megörültél?- nevettem fel kínomban.
-Ne ennyire feltűnően.- suttogta oda nekem Niall.Bólintottam aprón, majd Zayn arcára egy puszit nyomtam.Rám mosolygott, majd elkapta a karom és arrébb húzott.
-Jól vagy?Olyan...sápadt vagy.- kérdezte és végig simított az arcomon.
-Jól vagyok, nyugi.- mosolyogtam rá.
-Ez biztos?Ha bármi baj van, nyugodtan elmondhatod.- karolta át a derekam.- Benned megbízhatsz!- csókolt meg.
Majd arra leszek figyelmes, hogy Amy nevetését hallom meg.Hirtelen odakaptam a fejem, és tényleg ott állt.Ott állt Harry mellett, és nevetett...
Olyan fura érzésem lett.Az irigységhez hasonlítható.Amy boldog.Beteg, de még is boldogabb, mint én.Mert ő  neki csak Harry van.
Végül is nekem is csak Zayn van.Ami az előbb volt, köztem és Niall között, olyan semmilyen sem volt...Legalább is nekem.Talán ez a csók azért kellett, hogy biztos legyek abban amiben vagyok.Én tényleg Zayn-t szeretem.Niall iránti érzésem megszűnt.
-Mily.- fordította az arcom maga elé.- Biztos minden rendben?- nézett a szemembe.
-Nem Zayn.Nincs minden rendben.- fújtam ki a levegőt.- Menjünk innen el, szeretnék mondani valamit.
-Itt is mondhatod.- mosolygott rám.
-Jó, oké...- vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.- Tudod, mielőtt megjöttetek.- kezdtem el.- Harry volt bent Amy-nél, addig mi Niall-el beszélgettünk.- álltam meg.
-Oké, és?- értetlenkedett.
-Az elmúlt pár napról beszélgettünk, aztán...nem is tudom, hogy de...csókolóztunk.- adtam választ, majd lehajtottam a fejem.
-Mit csináltatok??- szólalt meg idegesen.
-Zayn...- mondtam.Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Niall minket néz.
-Nem hiszem el, hogy ez tetted!- emelte fel a hangját.Niall szerintem meghallotta, mert elindult felénk.
-Kérlek, nyugodj meg!- tettem a kezem a vállára.
-Tényleg?Csak ennyit tudsz mondani?- szólt rám.
-Zayn, ne egy kórházba üvöltözz!- ért oda hozzánk Niall.
-Pont jókor jössz.- szólalt meg.- Igaz?- fordult felé.- Megcsókoltad?- kérdezte.
-Meg, de semmit se jelentet egyikünknek sem.Tovább léptünk...
-Tovább léptetek?Ha tovább léptetek volna, nem történt volna meg a csók!- szakította félbe Niall-t.- Te jó ég.Ha még őt szereted, akkor legalább ne hitesd el velem, hogy érzel irántam valamit!- fordult most felém.
-Nem szeretem Niall-t!Sosem szerettem!Zayn, basszus!Szerinted ha nem szeretlek akkor itt lennék?Ha nem szeretnélek már rég Seattle-ben lennék!- szóltam vissza.
-Oh, bocsáss meg, hogy visszatartottalak és nem hagytam, hogy Liam szívrohamot kapjon!- kiabált rám.
-Miért kapna szívrohamot?- értetlenkedtem.
-Mert szeret!Egy kisebb roham kapná el őt, ha megtudná, hogy elmész!
-Mit érdekelné, hogy elmegyek?Úgy el van foglalva Danielle-el, hogy mással alig törődik!- elegem lett, ezért elfutottam.
Még a folyosó végén hallottam Liam hangját, ahogy utánam kiabál.Nem érdekelt semmi és senki.
Kiértem az értem a kórházból, ott már sétáltam.
Lementem a partra.Igaz gyalog elég messze van, de én akkor is elsétáltam oda.

22.rész - Te jó ég!

"Szédíteni 1000-ret szeretni 1-et!"

Egy csók, és minden megváltozik!

♪ Emily szemszöge ♪
-Hogy-hogy itt maradtatok?- értetlenkedtem.
-Hé nekem az unokatesóm.Érdekel mi van vele.- válaszolt először Niall.
-Mióta?- ugrott fel egy oktávval a hangom.
-Mi bajod?- nézett rám mérges fejjel.
-Persze, pont téged érdekel, hogy mi van Amy-vel...- forgattam a szemeim.
-Na jó...- fújta ki a levegőt.- Az a bajod amire gondolok?- nézett rám.
-Honnan tudjam mire gondolsz?Mi vagyok én?Gondolatolvasó?- értetlenkedtem.
-A csókra gondoltam, basszus!
-Csók?- szólalt meg Harry.
-Hagyjuk...- válaszoltam.
-Szerintem is.- értett velem egyet Niall.
-Mindegy.- Harry.
-És te bongyorka?Miért maradtál?- kérdeztem tőle
-Először is.Soha többé ne hívj így!Másodszor pedig azért, mert Amy a barátnőm.- adott választ.
-Mióta?- emelte fel a fejét Niall.
-Úgy pár napja...- válaszolt.Aztán mindenki elhallgatott.
Nem tudtunk miről beszélni és hát a viszony egymás közt sem a legjobb.Niall-t megvetem amiért megcsalt, Harry pedig mostanában nagyon titokzatos...
Elég későre járt és én már hulla fáradt voltam.Összekulcsoltam a kezeimet, majd a székben kicsit kényelembe helyezkedve elaludtam.
[---]
Reggel Niall vállára hajtott fejjel ébredtem fel.Kinyitottam a szemem és egy hatalmasat ásítottam.
-Hé!Be ne kapj!Ha éhes vagy menj le a büfébe.- nevetett Harry.
-Neked is jó reggelt.- mosolyodtam el.- Bocsi, hogy rád dőltem.Nem volt szándékos.- fordultam Niall felé.
-Áh, semmi baj.Sokan mondták már, hogy kényelmes vagyok.- nevetett.
-Kérsz egy kávét?- érdeklődött bongyorka.
-Elfogadhatok.- mosolyogtam.
-Tessék.- adott a kezembe egy poharat.
-Köszi.- kortyoltam bele.- Amúgy, mióta vagytok fent?
-Én nem is igazán aludtam.Maximum 2 órát.Sétálgatni voltam addig.- adott választ először bongyorka.
-Én se aludtam sokat a horkolásod miatt.- forgatta a szemeit Nialler.
-Nem is horkolok!- szóltam rá.- Tudom, mert nem is tudok horkolni!Tavaly kiszedték az orrmandulámat...
-Nyugi, csak vicceltem.Nem tudom mit kapod így fel a vizet.- szólt vissza.
-Jó hagyjuk...- álltam fel és nyújtózkodtam egyet.- Van valami hír Amy-vel kapcsolatban?- érdeklődtem.
-Amint ki jön az orvos megtudod.- válaszolt Harry.
-Mi?Van bent egy orvos?És nem szóltatok?- értetlenkedtem.
-Nem voltál fent és nem akartunk felkelteni.- adott választ Niall.
-Nos...- jött ki a doktor úr Amy szobájából.- Már fent van és az állapota és sokkal jobb, mint tegnap.Sikerült stabilizálni így belehet menni hozzá, de csak egyesével!- közölte velünk a doki.
-Kimegy be először?- érdeklődött Harry.
-Mehetek én?- kérdeztem.
-Menj.- válaszolt Niall.
Odaadtam a kávémat bongyorkának, majd bementem barátnőmhöz.
-Szia Mily.- mosolyodott el.
-Szia.- léptem oda az ágya mellé.
-Szóval tudod...- hajtotta le a fejét.
-Miért nem mondtad el?Azt hittem legjobb barátnők vagyunk és megbízunk egymásban!- értetlenkedtem.
-Ezt senkinek se mondtam el!Nem akarom, hogy sajnáljanak az emberek, mert nem kell!Nincs miért!
-Ki mondta, hogy sajnálnálak te idióta?
-Kösz...- forgatta a szemeit.
-Jó, nem úgy értettem.De akkor is elmondhattad volna...
-Igen, tudom.Ne haragudj.- nézett rám.
-Nem haragszom.- mosolyodtam el.- Hogy érzed magad?- érdeklődtem.
*Harry szemszöge*
Kis időn belül Mily kijött majd Niall ment be Amy-hez.
-Na, mi van?- érdeklődtem Emily-től.
-Egész jól van.Gondolom a fájdalomcsillapítók miatt nem fáj semmije.- adott választ.
-Ja, értem.- mondtam.
Kicsit vártunk majd Niall is kijött.Én pedig bementem.
-Szia.- mosolyogtam rá.
-Szia.- mosolygott vissza.
-Hogy vagy?- érdeklődtem.
-Most, hogy látlak sokkal jobban.- vigyorodott el.
-Annyira imádlak.- nevettem.
-Tudom.- nevetett.
-Imádom mikor nevetsz.- mosolyogtam.
-Na ezt nem tudtam.
Odasétáltam és leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Ez az egész leukémiás dolog...- kezdtem el.
-Igaz.- fejezett be.- Ugye te nem akarod leordítani a fejem, mert nem mondtam el?Mert Niall és Mily is azt csinálta.- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Sose tenném.- mosolyogtam rá egy pillanatra.
-Na!Normálisan mosolyogj!- szólt rám
-Nem megy..Ha az a tudat van bennem, hogy elveszíthetlek.- csordult ki egy könnycseppem.Elkezdett folyni az arcomon, de az állam felett Amy lecsókolta.
-Nem fogsz.- csókolt meg.Kicsit feljebb ültem, majd átkaroltam és közelebb húztam magamhoz.
-Megígéred?- távolodtam el.
-Hát...mindent megteszek...
-Megígéred?- szakítottam félbe.Felsóhajtott.
-Megígérem.- ölelt át.
-Köszönöm.- suttogtam a fülébe.
Szorosan öleltük egymást pár percig, majd My megszólalt.
-Harry valamit el akarok mondani.- engedett el.Nyeltem egy nagyot, mert kicsit megijedtem.De aztán megnyugtatott folytató mondatával.- Szeretlek!
Elmosolyodtam.
-Én is szeretlek.- csókoltam meg.
[---]
Egy 10 perccel később ott hagytad Amy-t és kimentem a kórteremből.Ami lehet kár volt ugyan is Niall-t és Mily-t láttam meg csókolózni...