25.rész - Liam ötlete

♪ Emily szemszöge ♪
-Tudom, hogy utálsz.Meg is érdemlem.Nem vagyok jó testvér, főleg veled szemben.
Felemeltem a kezem és befogtam vele a száját, majd megöleltem.
-Nem tudod mióta vártam erre az egy szóra.- szorítottam magamhoz mindkét kezemmel.
-Szeretlek.- suttogta a fülembe.- Nagyon.És hülyeség, hogy nem tisztellek!Büszke vagyok, hogy te vagy a húgom.
-Szerintem én magatokra hagylak titeket.- mondta Amy majd elment.
-Pár percig csendben öleltem, majd mosolyogva elengedtem.
-Gyere, menjünk vissza.Már mindenki téged keres.
[---]
Liam egy számomra ismeretlen házhoz vezetett.
-Hova vittél?- értetlenkedtem.
-Tudom, hogy imádod Wolmerhampton-t és, hogy ott van mindened...Ezért ha már úgy is velem kell lenned, nem laknál velem és Dani-vel az új házunkban?- mosolygott rám.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemeim.- De én...Nem akarok belezavarni a magánéletetekbe.- ráztam a fejem.
-Direkt van külön egy háló szoba a földszinten.- nevetett fel.
-De nem gáz a húgoddal és a csajoddal együtt élni?- értetlenkedtem.
-Nekem nem.- rántotta meg a vállát.- Ne már!Danielle is szeretné.- mosolygott.
-Liam...- szólaltam meg.
-Emily!!- hallottam meg a neven.
-Na, neki mondj nemet!- suttogta a fülembe.
-Gyere szépen!- fogta meg a kezem Dani.- Imádni fogod a szobádat!- mosolygott rám, majd beráncigált a házba.
Elhúzott a lépcső melletti ajtó elé.
-Nyisd ki!- mosolygott rám.Megfogtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót.

Megláttam a szobát és tátva maradt a szám
-Te jó ég!- sikítoztam.- Tisztára, mint otthon!- mosolyodtam el.
-Csak kicsit kisebben.- folytatott Liam.- Most már maradsz?- suttogta a fülembe.
-Igen!- pattantam fel majd ráugrottam az ágyamra.

24.rész - Én és a part

Egy ölelés és boldog vagyok

♪ Amy szemszöge ♪
-Miért rohant el Mily?- kérdeztem Zayn-éktől.- Hova ment?- értetlenkedtem.- Valaki válaszoljon már!- kiabáltam.
-Elrohant.- válaszolt Niall.- Nem tudjuk miért és hova.- nézett rám.
Nekem nem is kellett több.Megiramodtam a lépcső felé.
-Hé!Hé!Hova mész?- kapta el a karom Harry.
-Utána kell mennem.- szakadtam el tőle, majd elindultam lefele.
-Nem mehetsz ki a kórházból!- állított meg.
-Rohadtul nem érdekel!A barátnőmnek szüksége van rám!Nem hagyom, hogy emiatt a hülyeség miatt, egyedül legyen!- szóltam rá.
-Veled megyek.
-Nem!Egyedül megyek!- léptem ki a bejárati ajtón.
-És ha bajod esik?- aggodalmaskodott.
-Akkor bajom esik!Még is mi rosszabb történhetne velem?- fordultam felé.- Harry!Elütött egy autó, még sincs egy törésem se!De még is a legrosszabb dolog talált meg engem.Ha már úgy se élek sokáig, legalább a barátnőmmel had beszéljek!
-Mi az, hogy úgy se élsz sokáig?- értetlenkedett.- Túl fogod élni!
-Ugyan minek?- nevettem fel kínomban.- Harry.Az életem egy romhalmaz.A szüleim utálnak, 7 éve beszéltem utoljára tesómmal és még rákos is vagyok!Mi értelme élnem?- értetlenkedtem.
-Van pár okom.- fogta meg a kezem.- Mily, Niall.- nézett a szemembe.- Én.
-Nem érdemellek meg.- rántottam vállat, majd kiszakadtam kezei közül.- Szia.- majd elkezdtem futni a Temze felé.
Tudom, hogy ott van.Ismerem.
Egy 10 perc után oda értem a parthoz.
-Emily!Emily!- kiabáltam a nevét.Körül néztem, és a szikláknál egy barnás-vöröses haj végét láttam meg.
Odaszaladtam, majd átöleltem barátnőmet, aki sírva összekuporodott.
-Nem akarom ezt!Nem akarok semmit!- szólalt meg.- Haza akarok menni.Az eddigi normális életembe.- folytatta.- Nem akarok Londonban lenni.Nem akarok Niall-el kavarni.Nem akarok Zayn barátnője lenni...Vagy lehet ez a kérésem már teljesült.- nézett fel rám.- Amy!Segíts válaszokat találni!- borult a vállamra.
Csendben nyugtatni próbáltam az ölelésemmel.Szorosan magamhoz húztam és a hátát simogattam.
-Emily!!- hallottam egy kiáltást.
-Amy!- csapta meg fülemet egy másik hang.
-Ne!Ne!Nem akarom, hogy rám találjanak!- szólalt meg szipogva.
-Elküldjem őket?- néztem rá.
-Kérlek.- suttogta.
Felálltam és átmásztam a szikla part végéhez, majd onnan kisétáltam a homokba.
-Amy!!!- kapta rám a fejét Harry, majd futni kezdett felém.
Elindultam felé, sétálva.Mikor találkoztunk, átölelt és felkapott, majd megpörgetett.
Kicsit szomorkásan néztem rá.
-Baj van?- érdeklődött.Erre ideértek a srácok is.
-Megtaláltad Emily-t?- kérdezte Liam.
-Srácok, Mily nincs itt.Már szétnéztem a parton.Pedig biztos voltam benne, hogy itt lesz.- hajtottam le a fejem szomorúan.Annyira jó színész vagyok...Elég My!Ne egozzál!
-Jó, akkor váljunk széjjel és keressük máshol is.- szólalt meg Niall, majd kiosztotta a csapatokat.
Mindenki indult a maga útja felé, de Liam ott maradt mellettem.
-Te nem keresed a HÚGOD?- kérdezte, kiemelve az utolsó szót.
-Nem.- válaszolt.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Mert minek keressem feleslegesen, ha te tudod hol van.- tette keresztbe a kezeit.- Merre van?- kérdezte.
-Nem tudom miről beszélsz.Nem tudom hol van.- hajtottam le a fejem.
-Oh, dehogy nem!- emelte fel az állam.- És most szépen elvezetsz hozzá, hogy megmagyarázhassam neki, hogy szeretem és, hogy törődök vele.
-Jó, gyere.- indultam el barátnőm felé.
Felmásztam a sziklákhoz.
-Elmentek?- kérdezte szipogva barátnőm.
-Aha...- válaszoltam.- De nem mindenki.- léptem arrébb és Liam leguggolt Emily mellé.
-Szeretlek.- nézett rá.
♪ Emily szemszöge ♪
Amint megláttam Liam-et, rossz érzés fogott el.Aztán leguggolt mellém és a fülembe súgta azt a bizonyos szót, amire 3 éve vágyakozok.
-Szeretlek.- majd ezt követően átölelt.- Sajnálom, hogy nem mondtam.Sajnálom, hogy nem tiszteltelek.Sajnálom, hogy ennyire rossz báty vagyok.

23.rész - Mit is érzek?

Kommentet kaphatok? Légyszi!

I'm sad, because I'm alone...

♪ Harry szemszöge ♪
Egy 10 perccel később ott hagytam Amy-t és kimentem a kórteremből.Ami lehet kár volt ugyan is Niall-t és Mily-t láttam meg csókolózni...
-Te jó ég!- csúszott ki a számon, mire szétugrottak.- Ez meg mi volt?- értetlenkedtem.Nem néztek rám, se egymásra.Mindketten a padlót tanulmányozták.- Skacok!- kiabáltam rájuk.
♪ Emily szemszöge ♪
Igazából én se tudom mi történt.Csak beszélgettünk arról ami történt velünk.
-Ez komplikált...- adott választ Niall.
-Az, hogy miért csókolóztatok?- kérdezte.
-Harry, egyikünk se tudja...- szólaltam meg.
-Valami csak történt!
-Beszélgettünk az elmúlt pár napról és csak megtörtént.- mondtam.
-Csak megtörtént?
-Egyáltalán, mit kötsz bele?Miért vagy így kiakadva?- értetlenkedett Niall.
-Mert Emily-nek Zayn a pasija!- válaszolt.
-De erről neki nem kell tudnia.- álltam oda bongyorka elé.
-Te most csak viccelsz.- mondta.- Mi tart vissza attól, hogy beköpjelek titeket?
-Tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy a legjobb barátnőm a te csajod?- vigyorogtam rá.
-Még is mit akarsz tenni?- értetlenkedett.
-Oh, én semmit.De Amy lehet.- mutattam egy ezer wattos vigyort felé.
-Jó, hallgatok.- adta fel.Elmosolyodtam aztán Niall karjaiba ugrottam ő pedig mosolyogva megpörgetett.
-Na mi történt?- jelent meg Lou nevetve.
-Amy jól van?- érdeklődött Liam.
-Igen, persze.Ezért...van ez a, nagy öröm...- nyökögtem.
-Már megijedtem, hogy történt köztetek valami.De akkor megnyugodtam.- adott egy puszit az arcomra Zayn.
-Mi?Dehogy!Megörültél?- nevettem fel kínomban.
-Ne ennyire feltűnően.- suttogta oda nekem Niall.Bólintottam aprón, majd Zayn arcára egy puszit nyomtam.Rám mosolygott, majd elkapta a karom és arrébb húzott.
-Jól vagy?Olyan...sápadt vagy.- kérdezte és végig simított az arcomon.
-Jól vagyok, nyugi.- mosolyogtam rá.
-Ez biztos?Ha bármi baj van, nyugodtan elmondhatod.- karolta át a derekam.- Benned megbízhatsz!- csókolt meg.
Majd arra leszek figyelmes, hogy Amy nevetését hallom meg.Hirtelen odakaptam a fejem, és tényleg ott állt.Ott állt Harry mellett, és nevetett...
Olyan fura érzésem lett.Az irigységhez hasonlítható.Amy boldog.Beteg, de még is boldogabb, mint én.Mert ő  neki csak Harry van.
Végül is nekem is csak Zayn van.Ami az előbb volt, köztem és Niall között, olyan semmilyen sem volt...Legalább is nekem.Talán ez a csók azért kellett, hogy biztos legyek abban amiben vagyok.Én tényleg Zayn-t szeretem.Niall iránti érzésem megszűnt.
-Mily.- fordította az arcom maga elé.- Biztos minden rendben?- nézett a szemembe.
-Nem Zayn.Nincs minden rendben.- fújtam ki a levegőt.- Menjünk innen el, szeretnék mondani valamit.
-Itt is mondhatod.- mosolygott rám.
-Jó, oké...- vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.- Tudod, mielőtt megjöttetek.- kezdtem el.- Harry volt bent Amy-nél, addig mi Niall-el beszélgettünk.- álltam meg.
-Oké, és?- értetlenkedett.
-Az elmúlt pár napról beszélgettünk, aztán...nem is tudom, hogy de...csókolóztunk.- adtam választ, majd lehajtottam a fejem.
-Mit csináltatok??- szólalt meg idegesen.
-Zayn...- mondtam.Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Niall minket néz.
-Nem hiszem el, hogy ez tetted!- emelte fel a hangját.Niall szerintem meghallotta, mert elindult felénk.
-Kérlek, nyugodj meg!- tettem a kezem a vállára.
-Tényleg?Csak ennyit tudsz mondani?- szólt rám.
-Zayn, ne egy kórházba üvöltözz!- ért oda hozzánk Niall.
-Pont jókor jössz.- szólalt meg.- Igaz?- fordult felé.- Megcsókoltad?- kérdezte.
-Meg, de semmit se jelentet egyikünknek sem.Tovább léptünk...
-Tovább léptetek?Ha tovább léptetek volna, nem történt volna meg a csók!- szakította félbe Niall-t.- Te jó ég.Ha még őt szereted, akkor legalább ne hitesd el velem, hogy érzel irántam valamit!- fordult most felém.
-Nem szeretem Niall-t!Sosem szerettem!Zayn, basszus!Szerinted ha nem szeretlek akkor itt lennék?Ha nem szeretnélek már rég Seattle-ben lennék!- szóltam vissza.
-Oh, bocsáss meg, hogy visszatartottalak és nem hagytam, hogy Liam szívrohamot kapjon!- kiabált rám.
-Miért kapna szívrohamot?- értetlenkedtem.
-Mert szeret!Egy kisebb roham kapná el őt, ha megtudná, hogy elmész!
-Mit érdekelné, hogy elmegyek?Úgy el van foglalva Danielle-el, hogy mással alig törődik!- elegem lett, ezért elfutottam.
Még a folyosó végén hallottam Liam hangját, ahogy utánam kiabál.Nem érdekelt semmi és senki.
Kiértem az értem a kórházból, ott már sétáltam.
Lementem a partra.Igaz gyalog elég messze van, de én akkor is elsétáltam oda.