10.rész - London

♪ Emily szemszöge ♪
[---] 1 hét múlva
Csak feküdtem az új szobámba és néztem a fehér plafont.Kezeim a fejem alatt, a lábaim egymás alatt.Gondolkoztam.Min?Mindenen.
Ez alatt az egy hét alatt szinte végig csak benn kuksoltam a szobába.Naponta ha 2szer mentem ki innen sokat is mondok.Egyedül Amy-vel beszéltem, de vele se sokat.Mindennap bejött megkérdezni, hogy nem megyek ki, vagy nem akarok-e beszélgetni.A válaszomat szerintem sejtitek.Liam is szokott velem "társalogni". Kaját hoz nekem, mert nem akarok lemenni enni.Lou sokszor próbálkozott beszélgetés kedvezményezéssel, de vagy nem válaszoltam vagy kiküldtem.Niall...hmm...Vele mi lehet?Hétfő óta nem is láttam.Harry, Harry izé...Azóta sem mertem a szemébe nézni.
De miért is vagyok ennyire elzárkózott?Miért "taszítok" el mindenkit?Egyszerű a válasz.Mert utálom, hogy ide kellett jönnöm.Utálom, hogy ott kellett hagynom a barátaimat.Utálom, hogy ott kellett hagynom a klubbot.Utálom, hogy Liam még mindig azt hiszi, hogy egy felelőtlen kis csitri vagyok.Utálom, hogy itt vagyok.Utálok mindent!
Szóval, a "bánatomat" gitározásba és dal írásba szoktam belefektetni.Más dolgom úgy sincs.Vagy kiszoktam menni az erkélyre nézni London látképét, vagy kicsit figyelni az éppen ott lévő rajongókat a ház előtt.
Amikor látom a directionereket, eszembe jut a klub.Hogy ott kellett hagynom azt amit szeretek...A zenélést.Azt éneklés és a gitározást.Vagy a dobolást, vagy a zongorását.Azt, hogy nem csinálhatom azt amit szeretek...abba én belehalok.Hallatni akarom a hangom.Hallatni akarom a tehetségem.De nem híres akarok lenni, csak azt akarom, hogy énekelhessek.A zenével foglalkozhassak.
Olyan nagy kérés ez?!
Abbahagyva az életem szívásán gondolkodásomat, felkeltem az ágyról és kimentem az erkélyre.Oda fele felkaptam a gitárom, majd neki dőltem az erkélynek.Elhelyeztem a gitárt és épp elkezdtem volna játszani, amikor valaki kiabálni kezdett.
-Nézzétek!Ez Emily!!- hallottam egy kedves, de üvöltő hangot.
-Sziasztok!- integettem a ház előtt lévő pár lánynak.Hirtelen kicsapódott a szobaajtó és Liam lépett be rajta.
-Itt vannak a rajongók, gyere el onnan.- szólt rám.
-Nem!- szóltam vissza.- A rajongók nem akarnak nekem rosszat!Ők szeretnek!Nem értem miért kell tőlük ennyire féltened.
-Emily!- szólalt meg egy másik lány.Visszafordultam feléjük.
-Igen?- kérdeztem.
-Zenélsz egy kicsit?Olyan jó hangod van!- válaszolt.
-Tehetséges vagy!Imádom a gitár játékod!- mondta egy másik lány.
-Hallod ezt?- fordultam újra tesómhoz.- Ezt akarod tőlük megtiltani?A szeretetüket?- értetlenkedtem.
-Sajnálom.- jött oda hozzám.- Csak a húgom vagy és azt akarom, hogy biztonságba légy.Nem akarom, hogy bajod essen.Féltelek.Te vagy a mindenem.Belehalnék ha elveszítenélek.Én csak...- folytatta volna, de abbahagyta amikor megöleltem.1 év után először öleltem meg a bátyámat.
-Oooh.- hallatszott lentről a lányok hangja.
-Ez de aranyos.Két testvér ölelkezik.- folytatta egy másik.Elengedtem Liam-et és elmosolyodtam.
-Bocsi csajok, most nem tudok játszani.- szóltam le.- Beszélgetek kicsit a többiekkel.- folytattam.Liam elmosolyodott és visszahúzott a szobába.
-Ez nem kell.- vette ki a kezemből a gitárom, majd letette az ágyamra.Kihúzott a szobából és kiabálni kezdett.
-Srácok!Mindenki a nappaliba!Tévét lekapcsolni!
-Idióta.- ejtettem el egy halk megjegyzést nevetve.Szerencsémre nem hallotta meg.