Hangos trappolást hallottam a lépcső felől, de nem érdekelt.Tudtam, hogy Liam jön fel leüvölteni a fejem.De nem tudott izgatni.Leültem az ágyamra és bámultam az ablakot.
-Ez tényleg durva volt.- jött be a szobámba meglepetésemre Lou.
-Megérdemli, hogy szenvedjen!- válaszoltam.
-Ne mondj ilyet!- ült le mellém.
-De nem ám, hogy azt mondaná, hogy jól vagyok-e vagy valami, nem neki le kell ordítania a fejem!Sosem fog szeretni.- hajtottam le a fejem.
-Liam a bátyád.Mindig szeretni fog.- ölelt át.
-Én nem ezt érzem.- kezdett el folyni a könnyem.
-Jaj!Ne sírj!Mily, kérlek!- törölte le a könnyeim.- Liam szeret téged!- nézett a szemembe.
-Neked elhiszem.- mosolyodtam el.
-Csak azért.- nevetett.
-Mindig tudod mit kell mondanod.- nevettem én is.
-Csak ismerni kell téged.- mosolygott.Aztán megszólalt egy telefon.- Az enyém.- vette elő a zsebéből.
-Ki találom.El?- kérdeztem.
-Aha...- tette a füléhez.- Szia kicsim.- szólt bele.
-Had beszéljek vele.- néztem rá kutya szemekkel.
-Egy pillanat.- suttogta nekem.- Nem.Nem.Nem.Persze.Igen.Nem.Szeretlek!- motyogott.
-Add ide.- vettem el tőle.- Szia El!- szóltam bele.
-Emily.Szia.Mit keresel, te Lou-éknál?- dadogott bele a telefonba.
-Én semmit.Ők jöttek át hozzám.- válaszoltam.
-Emily.Kérlek, add vissza a telefonom.- mondta lassan Lou.Megráztam a fejem.
-Oh, akkor Liam is ott van?Beszélhetnék vele?- kérdezte.
-Nem, nincs itt.Lent itatja az egereket.- válaszoltam.
-Mi történt?- szólalt meg aggódottan.
-Csak leüvöltötte a fejem én pedig beszóltam neki.- rántottam vállat.
-Add ide!- vette ki a kezemből a telefont.- Még számolunk.- suttogott nekem aztán kiment az ajtómon, olyat motyogva, hogy "szeretlek édes, nyugi".
-Fúj.- ráztam meg a fejem.Sosem voltam túl jó a kapcsolatokba, mert szerintem nyálas.Folyton becézgetni a másikat, nekem az túl sok.Ajtócsapódást hallottam kétszer, majd egy huppanást az ágyamon.Amitől kicsit feldobódtam.
-Kényelmes az ágyam?- érdeklődtem még mindig az ablakot nézve.
-Tökéletes.- hallottam a hangját egész közel a fülemhez.
-Mit csinálsz?- értetlenkedtem.Majd két kezet véltem felfedezni a derekamon.
-Semmit.- válaszolt az illető.
-Harry szállj már le rólam!- löktem el és felálltam.- Kifelé!- mutattam az ajtóra.
-Mily.- állt oda elém.
-Nem Harry.Mi csak barátok vagyunk...ennyi.- vágtam a szavába.
-De én nem bírok csak a barátod lenni.
-Harold Styles!!!Ha a húgomnál vagy én kinyírlak!- hallottam az ajtón túl Liam hangját.
-Na ezért.- adtam választ.
-Liam?Ez most komoly?- értetlenkedett.
-Úgy véd mintha valami ártatlan kis madárka lennék.- tettem keresztbe a karom.Aztán kinyílott az ajtó.-Tudtam, hogy itt vagy!- förmedt rá Harry-re tesóm.
-Igen és?- érdeklődtem.
-Mi folyik itt?- kérdezte.
-Semmi.Csak beszélgettünk.De ha ennyire mást akarsz akkor tessék.- Harry arcát a kezem közé fogtam és megcsókoltam.- Boldog vagy?- néztem rá, majd kirohantam a szobámból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése