3.rész - Elöbb jöt a gép

♪ Emily szemszöge ♪
Lefeküdtem az ágyba és a borogatást rátettem a sajtó lábamra.
-Ez eléggé betagadt.- állapította meg Amy.
-Tényleg?- néztem rá "nem mondod?" fejjel.- Már értem miért kétszer akkor a jobb bokám, mint a másik.
-Gúnyolódj csak!De ugye tudod ki hozott haza?- fonta össze a karjait maga előtt.
-Tudod, hogy szeretlek.- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Igen tudom.- nevetett.
-Emily!!- kiabált anya lentről.
-Igen?- üvöltöttem vissza.
-Gyere le!- ordított.
-Segítsek?- nevette el magát Amy.
-Igen, légyszi.- ültem fel.
Felálltam majd barátnőm segítségével elbotorkáltam a lépcsőig.Ahol elég érdekes alakot sikerült megpillantanom a nappaliba.Arrébb löktem Amy-t és ráálltam a lábamra.
-Szia Liam.- erőltettem egy mosolyt magamra.
-Hali.- biccentette felém a fejét.- Nem jössz le?- nézett rám értetlenül.
-Ööö...de, de igen.- válaszoltam.Nem láthat meg így járni!Ha megtudja, hogy meghúztam a bokám, megöl.- Liam.Nem anya szólt a konyhából, mint ha őt hallottam volna.- találtam ki valami elhihetőt.
-De, lehet.- ment be az ajtón.
Kapva az alkalomon gyors leugráltam a lépcsőn, el a kanapéig, majd leültem a két jó madár mellé.
-Sziasztok.- szólaltam meg.
-Mit csináltál a lábaddal te szerencsétlen?- lökött meg Lou.
-Deszkáztam délelőtt.- válaszoltam.
-Igen és?- kérdezett rá hallgatásomra Harry.
-Elestem, rá a lábamra.De Liam-nek egy szót se különben kinyírlak titeket!- fenyegettem meg őket.
-Hallgatunk.- válaszoltak.
-Amúgy a többiek?- érdeklődtem.
-Niall konyha, Zayn pedig a fürdőbe igazítja a haját.Liam pedig...ahova küldted.- válaszolt Hazza.
-Hogy-hogy már ilyenkor jöttetek?- kérdeztem.
-Tegnap este jöttünk vissza Los Angeles-ből és Liam ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjünk.- válaszolt kérdésemre Louis.
-De nem ma kéne csak megérkeznetek?- értetlenkedtem.
-Volt előbbi gép ezért azzal jöttünk.Baj ha látnod kell?- nyafogott Harry.
-Nem baj.Sőt örülök, csak Liam...
-Mi van velem?- jött ki a konyhából.
-Áh, semmi.- rántottam vállat.
-Emelia.- nézett rám csúnyán.
-Nem ez a nevem!- püfögtem.
-De igen.Ez tudod jól te is.Csak utálod használni.- vigyorgott rám.
-Túl jól ismersz...- forgattam a szemeim.
-Volt rá 18 évem.- ült le a fotelba egy pohárral a kezébe.- Mi van a lábaddal?- nézett a kétszeresére dagadt végtagomra.
-Nem lényeges.- rántottam meg a vállam.
-Megmondtam, hogy veszélyes gördeszkáznod!De mit is ér az én szavam, igaz?Soha nem érted meg amit mondok!Akkor tessék.Itt a következménye!- kiabált rám.
-Muszáj neked folyton üvölteni velem, mikor csinálok valamit, ugye?- ordítottam vissza.Felálltam és odaballagtam a lépcsőhöz.
-A húgom vagy!- szólta vissza.- Sajnos..- ejtett el egy halk megjegyzést.Kár, hogy hallottam.
-És még csodálkozol, hogy Danielle szakított veled?- kiáltottam el magam.Majd felrohantam a szobámba.A fájdalmat nem érdekelve.
Tudom, hogy ez szíven ütötte.De nem érdekelt.Elegem van abból, hogy folyton csak csesztet.Mást nem tud csak velem üvöltözni.Soha nem fog engem elfogadni...