 |
| Egy ölelés és boldog vagyok |
♪ Amy szemszöge ♪
-Miért rohant el Mily?- kérdeztem Zayn-éktől.- Hova ment?- értetlenkedtem.- Valaki válaszoljon már!- kiabáltam.
-Elrohant.- válaszolt Niall.- Nem tudjuk miért és hova.- nézett rám.
Nekem nem is kellett több.Megiramodtam a lépcső felé.
-Hé!Hé!Hova mész?- kapta el a karom Harry.
-Utána kell mennem.- szakadtam el tőle, majd elindultam lefele.
-Nem mehetsz ki a kórházból!- állított meg.
-Rohadtul nem érdekel!A barátnőmnek szüksége van rám!Nem hagyom, hogy emiatt a hülyeség miatt, egyedül legyen!- szóltam rá.
-Veled megyek.
-Nem!Egyedül megyek!- léptem ki a bejárati ajtón.
-És ha bajod esik?- aggodalmaskodott.
-Akkor bajom esik!Még is mi rosszabb történhetne velem?- fordultam felé.- Harry!Elütött egy autó, még sincs egy törésem se!De még is a legrosszabb dolog talált meg engem.Ha már úgy se élek sokáig, legalább a barátnőmmel had beszéljek!
-Mi az, hogy úgy se élsz sokáig?- értetlenkedett.- Túl fogod élni!
-Ugyan minek?- nevettem fel kínomban.- Harry.Az életem egy romhalmaz.A szüleim utálnak, 7 éve beszéltem utoljára tesómmal és még rákos is vagyok!Mi értelme élnem?- értetlenkedtem.
-Van pár okom.- fogta meg a kezem.- Mily, Niall.- nézett a szemembe.- Én.
-Nem érdemellek meg.- rántottam vállat, majd kiszakadtam kezei közül.- Szia.- majd elkezdtem futni a Temze felé.
Tudom, hogy ott van.Ismerem.
Egy 10 perc után oda értem a parthoz.
-Emily!Emily!- kiabáltam a nevét.Körül néztem, és a szikláknál egy barnás-vöröses haj végét láttam meg.
Odaszaladtam, majd átöleltem barátnőmet, aki sírva összekuporodott.
-Nem akarom ezt!Nem akarok semmit!- szólalt meg.- Haza akarok menni.Az eddigi normális életembe.- folytatta.- Nem akarok Londonban lenni.Nem akarok Niall-el kavarni.Nem akarok Zayn barátnője lenni...Vagy lehet ez a kérésem már teljesült.- nézett fel rám.- Amy!Segíts válaszokat találni!- borult a vállamra.
Csendben nyugtatni próbáltam az ölelésemmel.Szorosan magamhoz húztam és a hátát simogattam.
-Emily!!- hallottam egy kiáltást.
-Amy!- csapta meg fülemet egy másik hang.
-Ne!Ne!Nem akarom, hogy rám találjanak!- szólalt meg szipogva.
-Elküldjem őket?- néztem rá.
-Kérlek.- suttogta.
Felálltam és átmásztam a szikla part végéhez, majd onnan kisétáltam a homokba.
-Amy!!!- kapta rám a fejét Harry, majd futni kezdett felém.
Elindultam felé, sétálva.Mikor találkoztunk, átölelt és felkapott, majd megpörgetett.
Kicsit szomorkásan néztem rá.
-Baj van?- érdeklődött.Erre ideértek a srácok is.
-Megtaláltad Emily-t?- kérdezte Liam.
-Srácok, Mily nincs itt.Már szétnéztem a parton.Pedig biztos voltam benne, hogy itt lesz.- hajtottam le a fejem szomorúan.Annyira jó színész vagyok...Elég My!Ne egozzál!
-Jó, akkor váljunk széjjel és keressük máshol is.- szólalt meg Niall, majd kiosztotta a csapatokat.
Mindenki indult a maga útja felé, de Liam ott maradt mellettem.
-Te nem keresed a HÚGOD?- kérdezte, kiemelve az utolsó szót.
-Nem.- válaszolt.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Mert minek keressem feleslegesen, ha te tudod hol van.- tette keresztbe a kezeit.- Merre van?- kérdezte.
-Nem tudom miről beszélsz.Nem tudom hol van.- hajtottam le a fejem.
-Oh, dehogy nem!- emelte fel az állam.- És most szépen elvezetsz hozzá, hogy megmagyarázhassam neki, hogy szeretem és, hogy törődök vele.
-Jó, gyere.- indultam el barátnőm felé.
Felmásztam a sziklákhoz.
-Elmentek?- kérdezte szipogva barátnőm.
-Aha...- válaszoltam.- De nem mindenki.- léptem arrébb és Liam leguggolt Emily mellé.
-Szeretlek.- nézett rá.
♪ Emily szemszöge ♪
Amint megláttam Liam-et, rossz érzés fogott el.Aztán leguggolt mellém és a fülembe súgta azt a bizonyos szót, amire 3 éve vágyakozok.
-Szeretlek.- majd ezt követően átölelt.- Sajnálom, hogy nem mondtam.Sajnálom, hogy nem tiszteltelek.Sajnálom, hogy ennyire rossz báty vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése