-Tudom, hogy utálsz.Meg is érdemlem.Nem vagyok jó testvér, főleg veled szemben.
Felemeltem a kezem és befogtam vele a száját, majd megöleltem.
-Nem tudod mióta vártam erre az egy szóra.- szorítottam magamhoz mindkét kezemmel.
-Szeretlek.- suttogta a fülembe.- Nagyon.És hülyeség, hogy nem tisztellek!Büszke vagyok, hogy te vagy a húgom.
-Szerintem én magatokra hagylak titeket.- mondta Amy majd elment.
-Pár percig csendben öleltem, majd mosolyogva elengedtem.
-Gyere, menjünk vissza.Már mindenki téged keres.
[---]
Liam egy számomra ismeretlen házhoz vezetett.
-Hova vittél?- értetlenkedtem.
-Tudom, hogy imádod Wolmerhampton-t és, hogy ott van mindened...Ezért ha már úgy is velem kell lenned, nem laknál velem és Dani-vel az új házunkban?- mosolygott rám.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemeim.- De én...Nem akarok belezavarni a magánéletetekbe.- ráztam a fejem.
-Direkt van külön egy háló szoba a földszinten.- nevetett fel.
-De nem gáz a húgoddal és a csajoddal együtt élni?- értetlenkedtem.
-Nekem nem.- rántotta meg a vállát.- Ne már!Danielle is szeretné.- mosolygott.
-Liam...- szólaltam meg.
-Emily!!- hallottam meg a neven.
-Na, neki mondj nemet!- suttogta a fülembe.
-Gyere szépen!- fogta meg a kezem Dani.- Imádni fogod a szobádat!- mosolygott rám, majd beráncigált a házba.
Elhúzott a lépcső melletti ajtó elé.
-Nyisd ki!- mosolygott rám.Megfogtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót.
-Te jó ég!- sikítoztam.- Tisztára, mint otthon!- mosolyodtam el.
-Csak kicsit kisebben.- folytatott Liam.- Most már maradsz?- suttogta a fülembe.
-Igen!- pattantam fel majd ráugrottam az ágyamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése