25.rész - Liam ötlete

♪ Emily szemszöge ♪
-Tudom, hogy utálsz.Meg is érdemlem.Nem vagyok jó testvér, főleg veled szemben.
Felemeltem a kezem és befogtam vele a száját, majd megöleltem.
-Nem tudod mióta vártam erre az egy szóra.- szorítottam magamhoz mindkét kezemmel.
-Szeretlek.- suttogta a fülembe.- Nagyon.És hülyeség, hogy nem tisztellek!Büszke vagyok, hogy te vagy a húgom.
-Szerintem én magatokra hagylak titeket.- mondta Amy majd elment.
-Pár percig csendben öleltem, majd mosolyogva elengedtem.
-Gyere, menjünk vissza.Már mindenki téged keres.
[---]
Liam egy számomra ismeretlen házhoz vezetett.
-Hova vittél?- értetlenkedtem.
-Tudom, hogy imádod Wolmerhampton-t és, hogy ott van mindened...Ezért ha már úgy is velem kell lenned, nem laknál velem és Dani-vel az új házunkban?- mosolygott rám.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemeim.- De én...Nem akarok belezavarni a magánéletetekbe.- ráztam a fejem.
-Direkt van külön egy háló szoba a földszinten.- nevetett fel.
-De nem gáz a húgoddal és a csajoddal együtt élni?- értetlenkedtem.
-Nekem nem.- rántotta meg a vállát.- Ne már!Danielle is szeretné.- mosolygott.
-Liam...- szólaltam meg.
-Emily!!- hallottam meg a neven.
-Na, neki mondj nemet!- suttogta a fülembe.
-Gyere szépen!- fogta meg a kezem Dani.- Imádni fogod a szobádat!- mosolygott rám, majd beráncigált a házba.
Elhúzott a lépcső melletti ajtó elé.
-Nyisd ki!- mosolygott rám.Megfogtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót.

Megláttam a szobát és tátva maradt a szám
-Te jó ég!- sikítoztam.- Tisztára, mint otthon!- mosolyodtam el.
-Csak kicsit kisebben.- folytatott Liam.- Most már maradsz?- suttogta a fülembe.
-Igen!- pattantam fel majd ráugrottam az ágyamra.

24.rész - Én és a part

Egy ölelés és boldog vagyok

♪ Amy szemszöge ♪
-Miért rohant el Mily?- kérdeztem Zayn-éktől.- Hova ment?- értetlenkedtem.- Valaki válaszoljon már!- kiabáltam.
-Elrohant.- válaszolt Niall.- Nem tudjuk miért és hova.- nézett rám.
Nekem nem is kellett több.Megiramodtam a lépcső felé.
-Hé!Hé!Hova mész?- kapta el a karom Harry.
-Utána kell mennem.- szakadtam el tőle, majd elindultam lefele.
-Nem mehetsz ki a kórházból!- állított meg.
-Rohadtul nem érdekel!A barátnőmnek szüksége van rám!Nem hagyom, hogy emiatt a hülyeség miatt, egyedül legyen!- szóltam rá.
-Veled megyek.
-Nem!Egyedül megyek!- léptem ki a bejárati ajtón.
-És ha bajod esik?- aggodalmaskodott.
-Akkor bajom esik!Még is mi rosszabb történhetne velem?- fordultam felé.- Harry!Elütött egy autó, még sincs egy törésem se!De még is a legrosszabb dolog talált meg engem.Ha már úgy se élek sokáig, legalább a barátnőmmel had beszéljek!
-Mi az, hogy úgy se élsz sokáig?- értetlenkedett.- Túl fogod élni!
-Ugyan minek?- nevettem fel kínomban.- Harry.Az életem egy romhalmaz.A szüleim utálnak, 7 éve beszéltem utoljára tesómmal és még rákos is vagyok!Mi értelme élnem?- értetlenkedtem.
-Van pár okom.- fogta meg a kezem.- Mily, Niall.- nézett a szemembe.- Én.
-Nem érdemellek meg.- rántottam vállat, majd kiszakadtam kezei közül.- Szia.- majd elkezdtem futni a Temze felé.
Tudom, hogy ott van.Ismerem.
Egy 10 perc után oda értem a parthoz.
-Emily!Emily!- kiabáltam a nevét.Körül néztem, és a szikláknál egy barnás-vöröses haj végét láttam meg.
Odaszaladtam, majd átöleltem barátnőmet, aki sírva összekuporodott.
-Nem akarom ezt!Nem akarok semmit!- szólalt meg.- Haza akarok menni.Az eddigi normális életembe.- folytatta.- Nem akarok Londonban lenni.Nem akarok Niall-el kavarni.Nem akarok Zayn barátnője lenni...Vagy lehet ez a kérésem már teljesült.- nézett fel rám.- Amy!Segíts válaszokat találni!- borult a vállamra.
Csendben nyugtatni próbáltam az ölelésemmel.Szorosan magamhoz húztam és a hátát simogattam.
-Emily!!- hallottam egy kiáltást.
-Amy!- csapta meg fülemet egy másik hang.
-Ne!Ne!Nem akarom, hogy rám találjanak!- szólalt meg szipogva.
-Elküldjem őket?- néztem rá.
-Kérlek.- suttogta.
Felálltam és átmásztam a szikla part végéhez, majd onnan kisétáltam a homokba.
-Amy!!!- kapta rám a fejét Harry, majd futni kezdett felém.
Elindultam felé, sétálva.Mikor találkoztunk, átölelt és felkapott, majd megpörgetett.
Kicsit szomorkásan néztem rá.
-Baj van?- érdeklődött.Erre ideértek a srácok is.
-Megtaláltad Emily-t?- kérdezte Liam.
-Srácok, Mily nincs itt.Már szétnéztem a parton.Pedig biztos voltam benne, hogy itt lesz.- hajtottam le a fejem szomorúan.Annyira jó színész vagyok...Elég My!Ne egozzál!
-Jó, akkor váljunk széjjel és keressük máshol is.- szólalt meg Niall, majd kiosztotta a csapatokat.
Mindenki indult a maga útja felé, de Liam ott maradt mellettem.
-Te nem keresed a HÚGOD?- kérdezte, kiemelve az utolsó szót.
-Nem.- válaszolt.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Mert minek keressem feleslegesen, ha te tudod hol van.- tette keresztbe a kezeit.- Merre van?- kérdezte.
-Nem tudom miről beszélsz.Nem tudom hol van.- hajtottam le a fejem.
-Oh, dehogy nem!- emelte fel az állam.- És most szépen elvezetsz hozzá, hogy megmagyarázhassam neki, hogy szeretem és, hogy törődök vele.
-Jó, gyere.- indultam el barátnőm felé.
Felmásztam a sziklákhoz.
-Elmentek?- kérdezte szipogva barátnőm.
-Aha...- válaszoltam.- De nem mindenki.- léptem arrébb és Liam leguggolt Emily mellé.
-Szeretlek.- nézett rá.
♪ Emily szemszöge ♪
Amint megláttam Liam-et, rossz érzés fogott el.Aztán leguggolt mellém és a fülembe súgta azt a bizonyos szót, amire 3 éve vágyakozok.
-Szeretlek.- majd ezt követően átölelt.- Sajnálom, hogy nem mondtam.Sajnálom, hogy nem tiszteltelek.Sajnálom, hogy ennyire rossz báty vagyok.

23.rész - Mit is érzek?

Kommentet kaphatok? Légyszi!

I'm sad, because I'm alone...

♪ Harry szemszöge ♪
Egy 10 perccel később ott hagytam Amy-t és kimentem a kórteremből.Ami lehet kár volt ugyan is Niall-t és Mily-t láttam meg csókolózni...
-Te jó ég!- csúszott ki a számon, mire szétugrottak.- Ez meg mi volt?- értetlenkedtem.Nem néztek rám, se egymásra.Mindketten a padlót tanulmányozták.- Skacok!- kiabáltam rájuk.
♪ Emily szemszöge ♪
Igazából én se tudom mi történt.Csak beszélgettünk arról ami történt velünk.
-Ez komplikált...- adott választ Niall.
-Az, hogy miért csókolóztatok?- kérdezte.
-Harry, egyikünk se tudja...- szólaltam meg.
-Valami csak történt!
-Beszélgettünk az elmúlt pár napról és csak megtörtént.- mondtam.
-Csak megtörtént?
-Egyáltalán, mit kötsz bele?Miért vagy így kiakadva?- értetlenkedett Niall.
-Mert Emily-nek Zayn a pasija!- válaszolt.
-De erről neki nem kell tudnia.- álltam oda bongyorka elé.
-Te most csak viccelsz.- mondta.- Mi tart vissza attól, hogy beköpjelek titeket?
-Tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy a legjobb barátnőm a te csajod?- vigyorogtam rá.
-Még is mit akarsz tenni?- értetlenkedett.
-Oh, én semmit.De Amy lehet.- mutattam egy ezer wattos vigyort felé.
-Jó, hallgatok.- adta fel.Elmosolyodtam aztán Niall karjaiba ugrottam ő pedig mosolyogva megpörgetett.
-Na mi történt?- jelent meg Lou nevetve.
-Amy jól van?- érdeklődött Liam.
-Igen, persze.Ezért...van ez a, nagy öröm...- nyökögtem.
-Már megijedtem, hogy történt köztetek valami.De akkor megnyugodtam.- adott egy puszit az arcomra Zayn.
-Mi?Dehogy!Megörültél?- nevettem fel kínomban.
-Ne ennyire feltűnően.- suttogta oda nekem Niall.Bólintottam aprón, majd Zayn arcára egy puszit nyomtam.Rám mosolygott, majd elkapta a karom és arrébb húzott.
-Jól vagy?Olyan...sápadt vagy.- kérdezte és végig simított az arcomon.
-Jól vagyok, nyugi.- mosolyogtam rá.
-Ez biztos?Ha bármi baj van, nyugodtan elmondhatod.- karolta át a derekam.- Benned megbízhatsz!- csókolt meg.
Majd arra leszek figyelmes, hogy Amy nevetését hallom meg.Hirtelen odakaptam a fejem, és tényleg ott állt.Ott állt Harry mellett, és nevetett...
Olyan fura érzésem lett.Az irigységhez hasonlítható.Amy boldog.Beteg, de még is boldogabb, mint én.Mert ő  neki csak Harry van.
Végül is nekem is csak Zayn van.Ami az előbb volt, köztem és Niall között, olyan semmilyen sem volt...Legalább is nekem.Talán ez a csók azért kellett, hogy biztos legyek abban amiben vagyok.Én tényleg Zayn-t szeretem.Niall iránti érzésem megszűnt.
-Mily.- fordította az arcom maga elé.- Biztos minden rendben?- nézett a szemembe.
-Nem Zayn.Nincs minden rendben.- fújtam ki a levegőt.- Menjünk innen el, szeretnék mondani valamit.
-Itt is mondhatod.- mosolygott rám.
-Jó, oké...- vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam.- Tudod, mielőtt megjöttetek.- kezdtem el.- Harry volt bent Amy-nél, addig mi Niall-el beszélgettünk.- álltam meg.
-Oké, és?- értetlenkedett.
-Az elmúlt pár napról beszélgettünk, aztán...nem is tudom, hogy de...csókolóztunk.- adtam választ, majd lehajtottam a fejem.
-Mit csináltatok??- szólalt meg idegesen.
-Zayn...- mondtam.Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Niall minket néz.
-Nem hiszem el, hogy ez tetted!- emelte fel a hangját.Niall szerintem meghallotta, mert elindult felénk.
-Kérlek, nyugodj meg!- tettem a kezem a vállára.
-Tényleg?Csak ennyit tudsz mondani?- szólt rám.
-Zayn, ne egy kórházba üvöltözz!- ért oda hozzánk Niall.
-Pont jókor jössz.- szólalt meg.- Igaz?- fordult felé.- Megcsókoltad?- kérdezte.
-Meg, de semmit se jelentet egyikünknek sem.Tovább léptünk...
-Tovább léptetek?Ha tovább léptetek volna, nem történt volna meg a csók!- szakította félbe Niall-t.- Te jó ég.Ha még őt szereted, akkor legalább ne hitesd el velem, hogy érzel irántam valamit!- fordult most felém.
-Nem szeretem Niall-t!Sosem szerettem!Zayn, basszus!Szerinted ha nem szeretlek akkor itt lennék?Ha nem szeretnélek már rég Seattle-ben lennék!- szóltam vissza.
-Oh, bocsáss meg, hogy visszatartottalak és nem hagytam, hogy Liam szívrohamot kapjon!- kiabált rám.
-Miért kapna szívrohamot?- értetlenkedtem.
-Mert szeret!Egy kisebb roham kapná el őt, ha megtudná, hogy elmész!
-Mit érdekelné, hogy elmegyek?Úgy el van foglalva Danielle-el, hogy mással alig törődik!- elegem lett, ezért elfutottam.
Még a folyosó végén hallottam Liam hangját, ahogy utánam kiabál.Nem érdekelt semmi és senki.
Kiértem az értem a kórházból, ott már sétáltam.
Lementem a partra.Igaz gyalog elég messze van, de én akkor is elsétáltam oda.

22.rész - Te jó ég!

"Szédíteni 1000-ret szeretni 1-et!"

Egy csók, és minden megváltozik!

♪ Emily szemszöge ♪
-Hogy-hogy itt maradtatok?- értetlenkedtem.
-Hé nekem az unokatesóm.Érdekel mi van vele.- válaszolt először Niall.
-Mióta?- ugrott fel egy oktávval a hangom.
-Mi bajod?- nézett rám mérges fejjel.
-Persze, pont téged érdekel, hogy mi van Amy-vel...- forgattam a szemeim.
-Na jó...- fújta ki a levegőt.- Az a bajod amire gondolok?- nézett rám.
-Honnan tudjam mire gondolsz?Mi vagyok én?Gondolatolvasó?- értetlenkedtem.
-A csókra gondoltam, basszus!
-Csók?- szólalt meg Harry.
-Hagyjuk...- válaszoltam.
-Szerintem is.- értett velem egyet Niall.
-Mindegy.- Harry.
-És te bongyorka?Miért maradtál?- kérdeztem tőle
-Először is.Soha többé ne hívj így!Másodszor pedig azért, mert Amy a barátnőm.- adott választ.
-Mióta?- emelte fel a fejét Niall.
-Úgy pár napja...- válaszolt.Aztán mindenki elhallgatott.
Nem tudtunk miről beszélni és hát a viszony egymás közt sem a legjobb.Niall-t megvetem amiért megcsalt, Harry pedig mostanában nagyon titokzatos...
Elég későre járt és én már hulla fáradt voltam.Összekulcsoltam a kezeimet, majd a székben kicsit kényelembe helyezkedve elaludtam.
[---]
Reggel Niall vállára hajtott fejjel ébredtem fel.Kinyitottam a szemem és egy hatalmasat ásítottam.
-Hé!Be ne kapj!Ha éhes vagy menj le a büfébe.- nevetett Harry.
-Neked is jó reggelt.- mosolyodtam el.- Bocsi, hogy rád dőltem.Nem volt szándékos.- fordultam Niall felé.
-Áh, semmi baj.Sokan mondták már, hogy kényelmes vagyok.- nevetett.
-Kérsz egy kávét?- érdeklődött bongyorka.
-Elfogadhatok.- mosolyogtam.
-Tessék.- adott a kezembe egy poharat.
-Köszi.- kortyoltam bele.- Amúgy, mióta vagytok fent?
-Én nem is igazán aludtam.Maximum 2 órát.Sétálgatni voltam addig.- adott választ először bongyorka.
-Én se aludtam sokat a horkolásod miatt.- forgatta a szemeit Nialler.
-Nem is horkolok!- szóltam rá.- Tudom, mert nem is tudok horkolni!Tavaly kiszedték az orrmandulámat...
-Nyugi, csak vicceltem.Nem tudom mit kapod így fel a vizet.- szólt vissza.
-Jó hagyjuk...- álltam fel és nyújtózkodtam egyet.- Van valami hír Amy-vel kapcsolatban?- érdeklődtem.
-Amint ki jön az orvos megtudod.- válaszolt Harry.
-Mi?Van bent egy orvos?És nem szóltatok?- értetlenkedtem.
-Nem voltál fent és nem akartunk felkelteni.- adott választ Niall.
-Nos...- jött ki a doktor úr Amy szobájából.- Már fent van és az állapota és sokkal jobb, mint tegnap.Sikerült stabilizálni így belehet menni hozzá, de csak egyesével!- közölte velünk a doki.
-Kimegy be először?- érdeklődött Harry.
-Mehetek én?- kérdeztem.
-Menj.- válaszolt Niall.
Odaadtam a kávémat bongyorkának, majd bementem barátnőmhöz.
-Szia Mily.- mosolyodott el.
-Szia.- léptem oda az ágya mellé.
-Szóval tudod...- hajtotta le a fejét.
-Miért nem mondtad el?Azt hittem legjobb barátnők vagyunk és megbízunk egymásban!- értetlenkedtem.
-Ezt senkinek se mondtam el!Nem akarom, hogy sajnáljanak az emberek, mert nem kell!Nincs miért!
-Ki mondta, hogy sajnálnálak te idióta?
-Kösz...- forgatta a szemeit.
-Jó, nem úgy értettem.De akkor is elmondhattad volna...
-Igen, tudom.Ne haragudj.- nézett rám.
-Nem haragszom.- mosolyodtam el.- Hogy érzed magad?- érdeklődtem.
*Harry szemszöge*
Kis időn belül Mily kijött majd Niall ment be Amy-hez.
-Na, mi van?- érdeklődtem Emily-től.
-Egész jól van.Gondolom a fájdalomcsillapítók miatt nem fáj semmije.- adott választ.
-Ja, értem.- mondtam.
Kicsit vártunk majd Niall is kijött.Én pedig bementem.
-Szia.- mosolyogtam rá.
-Szia.- mosolygott vissza.
-Hogy vagy?- érdeklődtem.
-Most, hogy látlak sokkal jobban.- vigyorodott el.
-Annyira imádlak.- nevettem.
-Tudom.- nevetett.
-Imádom mikor nevetsz.- mosolyogtam.
-Na ezt nem tudtam.
Odasétáltam és leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Ez az egész leukémiás dolog...- kezdtem el.
-Igaz.- fejezett be.- Ugye te nem akarod leordítani a fejem, mert nem mondtam el?Mert Niall és Mily is azt csinálta.- nézett rám kiskutya szemekkel.
-Sose tenném.- mosolyogtam rá egy pillanatra.
-Na!Normálisan mosolyogj!- szólt rám
-Nem megy..Ha az a tudat van bennem, hogy elveszíthetlek.- csordult ki egy könnycseppem.Elkezdett folyni az arcomon, de az állam felett Amy lecsókolta.
-Nem fogsz.- csókolt meg.Kicsit feljebb ültem, majd átkaroltam és közelebb húztam magamhoz.
-Megígéred?- távolodtam el.
-Hát...mindent megteszek...
-Megígéred?- szakítottam félbe.Felsóhajtott.
-Megígérem.- ölelt át.
-Köszönöm.- suttogtam a fülébe.
Szorosan öleltük egymást pár percig, majd My megszólalt.
-Harry valamit el akarok mondani.- engedett el.Nyeltem egy nagyot, mert kicsit megijedtem.De aztán megnyugtatott folytató mondatával.- Szeretlek!
Elmosolyodtam.
-Én is szeretlek.- csókoltam meg.
[---]
Egy 10 perccel később ott hagytad Amy-t és kimentem a kórteremből.Ami lehet kár volt ugyan is Niall-t és Mily-t láttam meg csókolózni...

21.rész - Kórház

"Nem hiába történnek a dolgok.Mindenkivel az történik amit megérdemel."
"-De ő akkor miért?- kérdezi a lány.
-Talán ez kell ahhoz, hogy rájöjjünk valamire.- adott választ a férfi"

Csak azok után sírunk, akik fontosak nekünk ♥

♪ Emily szemszöge ♪
[---]
Odaértünk a pályához.Kinyitottam a kaput majd előre mentem.Amy félve követett.
-Halihó!- szólaltam meg, mire körém gyűlt a 'banda'.
-Szia Mily.- köszöntött James.
-Ki ez a szépség?- emelgette a szemöldökét Eric.
-Skacok, ő a legjobb barátnőm Amy.- mutattam be őket.
-Hé!Ez a név már foglalt.- nevetett fel Amy Wiethe.
-Pont ezért szólítsatok csak My-nak.- mosolygott kedvesen barátnőm.
-Szia, Jennett Markus vagyok.- nyújtotta a kezét Amy felé.Kezet fogtak.
-Én Carly vagyok Jennett nővére.Ők James és Mark, Taylor és Eric Voice.Amy-t már tudod.Ott pedig hátul aki.- mutatott hátra majd elkiabálta magát :- Lusta idejönni!Caren Quince.- mosolygott barátnőmre.
-De a te teljes nevedet nem tudjuk.- vigyorgott rá Mark.
-Amy Cyret.- mosolygott vissza.
-Szexi.Vörös, és deszkázik.- mondta James.- Na mutasd mit tudsz!
-Ahogy óhajtod.- mosolyodott el barátnőm.
♪ Amy szemszöge ♪
Felmentem a rámpára, majd elhelyezkedtem a saját trükköm elkezdéséhez.Egy tipikus alap gördeszka mozdulat, csak egy kis plusszal amit én tettem hozzá.
[---]
Elég jól elbeszélgettünk pár órát.Szerintem simán ment minden.Összebarátkoztam mindenkivel, de Caren nagyon visszahúzódó volt.Nem igazán akart a közelembe lenni.
Már esteledett mikor ránéztem az órára.
-Mily szerintem mennünk kéne.A bátyád már biztos aggódik érted.- álltam fel a padról.
-Áh Liam-et még az se zavarná ha hajnali 2-kor részegen rontanék be a szobájába üvöltözve.- nevetett.
-Na!Mi történt?- érdeklődött Jenny.
-Csak boldog.- válaszolt barátnőm és felkapta a deszkáját.
-Jó akkor sziasztok.- szólalt meg Taylor.
-Majd találkozunk.- mosolyodtam el.
-Hali!- köszöntek el. Mily-vel pedig elhagytuk az épületet.
Mikor lefordultunk az utcánkba támadt egy ötletem.
-Figyelj.- pattantam rá a deszkámra.
-Ne itt te hülye!Bajod esik!- szólt rám.
-Igen?Akkor figyelj!- ugrottam rá a járda szélére.
-Amy!Gyere vissza!- mondta.
-Nyugi már.- forgattam a szemeim.
A következő amit láttam az egy fekete kocsi, majd minden elsötétült.
♪ Emily szemszöge ♪
[---]
Vártunk, vártunk és vártunk.Semmi hír Amy felől és ez aggaszt.
-Nyugodj meg!Nincs semmi baj.- próbált nyugtatni Zayn.
-Nyugodjak meg?Úgy, hogy közben nem tudom mi van a legjobb barátnőmmel aki autóbalesetet szenvedett?Még, hogy nincs semmi baj?Még ezek után így nyugtatsz?- ordítottam le a fejét.Mire nagy szemekkel és megmerevedett testtel bámult rám.Felsóhajtottam.- Ne haragudj!Nem akartalak leüvölteni, csak ideges vagyok.- öleltem át.
-Semmi baj.Nem haragszom.- ölelt vissza.
Aztán hirtelen megjelent Amy orvosa.
-Doktor úr!- támadtam le.- Mi van Amy-vel?- kérdeztem.Közben a többiek is körénk gyűltek.
-Miss Cyret nem szenvedett veszélyes vagy súlyos balesetet.De épp időben találtunk rá valamire.- válaszolt, majd elhallgatott.
-Mire?- törtem meg a csendet.
-Miss Cyret-nél leukémiát diagnosztizáltunk.- mondta.
-Le-leukémia?- értetlenkedtem, mire elkezdtem dőlni, de Zayn elkapott.- De az lehetetlen.Eddig semmi baja sem volt.- folytattam.
-Igen, mert még nincs abban a állapotban, hogy az egész szervezete legyengüljön.- magyarázott a doki.- Nagyon sajnálom.- fogta meg a vállam egy pillanatra, majd elment.
-Ja, képzelhetem.- motyogta maga elé Niall.
-Ezt nem hiszem el.- borultam sírva barátom vállára.
-Mi történt?- jelent meg a 'banda'. Arrébb hívtam őket, majd elmagyaráztam mi a helyzet.
-Az gáz.- szólalt meg a végén Eric.
-Nekem mondod?- szóltam rá.
-Jól van, bocsi.- hajtotta le a fejét.
-Hogy viseled?- érdeklődött Tay.
-Nem túl jól.- válaszoltam.
-Ne aggódj!Nem lesz semmi baj!- ölelt magához Jennett.Majd Taylor, Eric, James, Mark, Amy és Carly is csatlakozott.
-Amúgy Caren merre van?- érdeklődtem.
-Ő hazament.Nem nagyon kedveli My-t.- adott választ Carly.
-Oh, értem.- forgattam a szemeim.
-Amúgy kik ezek a srácok?- kérdezte Mark.
-A bátyámék.- válaszoltam.
-Jé, tényleg!- szólalt meg a kelleténél kicsit hangosabban Amy.Mire kicsit felnevetett Liam.
-Kicsit későre jár.Haza kéne menni, nem?- Tay.
-Ja, nem ártana.- értett vele egyet Eric.
-Akkor mi lelépünk.Majd reggel jövünk.- ölelt meg Jenny.
-Rendben.Sziasztok.- mosolyodtam el.
-Szia!- majd elhagyták a folyosót.Én pedig visszamentem a többiekhez.
-Ezek meg kik voltak?- érdeklődött Harry.
-A barátaink Amy-vel.- adtam egyértelmű választ.
-Elég számos baráti listátok van.- szólalt fel Lou.
-Pedig nem is teljes.- nevettem fel.
-Még vannak?- tágult ki a pupillája Niall-nek.
-Csak Caren.- válaszoltam.
-Amúgy hova mentek?- érdeklődött tesóm.
-Haza.Már lement a nap és majd reggel visszajönnek.
-Nekünk sem ártana.- mondta Lou.- Úgy sem mehetünk be reggelnél előbb.
-Igaz-igaz.- Liam.
-Akkor megyünk?- kérdezte Zayn.
-Én maradok.- ültem le a székbe.
-Én is.- Niall.
-Alap, hogy én is.- Harry.
-Jó, oké.Akkor reggel találkozunk.Sziasztok!- mentek el.

B.Ú.É.K!! :D

20.rész - A...huszadik rész

Na hali!Ennél értelmesebb címet nem tudtam neki adni, bocsi!Komizzatok!
Arra gondoltam, hogy mostantól minden részhez hozok egy mozgóképet.

 I'm sexy and I know It

♪ Emily szemszöge ♪
Leültem az ágyamra, kezemben a gitárral és el kezdtem énekelni az egyik kedvenc dalom.
Imádom Ed-et.Nem tudom hogy, de engem nagyon megfogott a zenéje.Tényleg a zenéje.A szívéből énekel és ez számít...
Befejeztem a dalt, amikor kinyílt az ajtó és éreztem, hogy besüpped az ágy mögöttem.
-Mi baja van Liam-nek?- szólalt meg a titokzatos valaki Zayn hangján.- Beléptem az ajtón és elkezdett gratulálni és azt mondta "sok boldogságot".
-Nem tudom.Nekem is ezt mondta.Nem tudom mi baja van.Pedig 17 éve ismerem!Még sose láttam ilyennek...- gondolkoztam el.- Ilyen...- folytattam.- Boldognak...- hajtottam le a fejem.
-Danielle miatt?- értetlenkedett.
-Mi más miatt?- néztem rá.
-Zayn mit keresel te Mily...- nyitott be Amy.- Mily!!- kiáltott fel és rám ugrott.- Úgy tudtam, hogy nem mész el!- engedett el.
-Hé, hé.Köszönd neki.- mutattam Zayn.-re.
-Köszi, köszi, köszi!- ölelte át.
-Engedj el, kérlek.- fulladozott.
-Amy meg ne öld a pasimat.- vigyorodtam el.Elengedte őt, majd lassan felém fordult.Hirtelen elkapta a kezem és kihúzott az erkélyre villám sebességgel.
-Na dalolj galambom.- parancsolt rám.
-Sose unod meg, igaz?- nevettem.
-Nem.De mesélj!- nézett rám boci szemekkel.
-A reptéren történt.Utánam jött és megállított.Megcsókolt és megtörtént.Nem tudom olyan gyors volt minden.- hadartam el a végét.
-És mi lesz Niall-el?- érdeklődött.
-Elkerülöm.- válaszoltam.
-Öm...Ugye tudod, hogy a srácokkal fogunk dolgozni?- kérdezte.
-Oh, nehezítsd ám meg az életemet!- akadtam ki.Bepillantottam a szobámba az üveg ajtón keresztül és láttam, hogy Zayn ügyeskedni próbál a gitáromon, majd halk dallam kapta el hallójáratom figyelmét.Amy-vel elhallgattunk és élveztük az ismerős dalt.
Majd énekelni kezd azon az elképesztően gyönyörű hangján amitől általában berohanok a szobába csak azért, hogy ne tudjak neki örömet okozni azzal, hogy tudatába álljon a ténnyel, hogy imádom a hangját.Nos, most is berohantam a szobába, csak annyi kivétellel, hogy nem előle hanem eléje.Amy-vel leültünk az ágy elé és, mint az ovisok akik csendben figyelik az 'óvónénit' aki éppen egy érdekes mesét olvas fel tapsi hapsiról, figyeltük őt kitámasztott fejekkel.Én persze teljesen elvoltam kábulva, barátnőm pedig halkan dalolászott mellettem, fejét ide-oda bólintva.
Ezek cselekedetek után Zayn elmosolyodott és egy-egy puszit nyomott az arcunkra, majd arrébb tette a gitárt.Belepirultam ajkai érintésétől, amit szerencsétlenségemre (vagy épp szerencsémre) észre is vett.
-Magatokra hagyjalak titeket tubicáim?- vigyorodott el Amy.
-Nem kell.- húzott fel az ölébe.Kiült az ágy szélére, török ülésbe tette a lábait engem pedig belehúzott a 'résbe' így pont alig, hogy leért a lábam.
-Szívem nagyon kényelmes vagy és még órákig ellennék az öledben, de el kell vinnem Amy-t, az új pályánkra.- szólaltam meg.
-Igeeeeen!- kiáltott fel barátnőm és elterült a földön.
-Mi volt ez?- rontott be Harry.Majd kikerekedtek a szemei.- Ti?- mutatott rám és Zayn-re.
-Hosszú.- válaszolt a barátom.
-Igazából annyira nem.- gondolkodtam el.
-Na de akkor menjünk!- rántott ki Zayn öleléséből Amy.
-Nyugi My.Inkább hozd a deszkát.- löktem meg az ajtó felé.Aminek hála neki esett Harry-nek, aki játszotta a hős megmentőt és átkarolta.
-Héj, csak óvatosan.- mosolyodott el, majd elengedte.Amy adott neki egy puszit az arcára majd elhagyta a szobát.

19.rész - Ki vagy te?

♪ Emily szemszöge ♪ 

-Dehogy megyek.- mosolyogtam rá.

[---]

Visszamentünk.Útközben felhívtam Miranda-t, hogy mégsem megyek el hozzá.

Beléptünk a házba és elég furcsa dolog kapta el a tekintetem.Liam és Dani falták egymást a kanapén.

Köhintettem, mire szétugrottak.

-Bocsi.- nevetett fel Dani.

-Ugyan, semmi.- mosolyogtam rájuk.

-Na, nekem van egy kis elintézni valóm.- szólalt meg Zayn.

-Oké.- csókoltam meg.

-Sziasztok!- lépett ki az ajtón.

-Te és Zayn?- állt oda elém Liam.

-Igen.- mosolyodtam el.

-De nem Perrie-vel van?- értetlenkedett.

-Épp ezt intézi el.- folytattam vigyorgásom.

-Ja, oké.- rántott vállat.- Sok boldogságot húgi.- nyomott egy puszit az arcomra.Erre kikerekedtek a szemeim.

-Jól vagy?- érdeklődtem.

-Soha jobban!- mosolygott.- Csak örülök, hogy boldog vagy.

-Miért?- értetlenkedtem.

-Azért, mert a húgom vagy és szeretlek.- teniszlabda nagyságú szemeim lettek.

-Ki vagy te és mit csináltál a bátyámmal?- bámultam rá.Felnevetett.

-Nyugi.Liam vagyok.- nevetett tovább.

-Nem.Te nem!- vágtam rá.- Az én bátyám már megnyúzott volna...- folytattam.

-Hát akkor kell lennie még egy bátyádnak, mert én nem foglak bántani az biztos.- mosolygott.

-Hacsak nem Ruth vagy Nicola titokban nem fiú akkor csak te vagy...

-Jó, akkor ne hidd el.Pedig nincs semmi bajom.Csak boldog vagyok és örülök, hogy te is.

-Mit tettél vele?- néztem rá Dani-re.

-Én semmit.Ő lett ilyen.- mosolygott vissza.

-Jó, akkor hagyjuk.Felmentem a szobámba.- indultam meg a lépcső felé.

Tudom, hogy rövid lett.Ezért bocsi!!
Ez úton is szeretnék, itt is boldog, békés és szeretettel teli ünnepeket kívánni minden kedves (vagy nem kedves) olvasómnak.
Nem tudom jelentkezek még-e idén (remélem, hogy igen), de ha nem akkor boldog és szerencsés újévet kívánok mindenkinek!